Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Műtárgykörnyezet - Kissné Bendefy Márta: Megfelelő műtárgykörnyezet kialakítása nem megfelelő körülmények között a római Pigorini Múzeumban

ahol több tíz éve ajándékba kapott tárgyakat még nem csomagoltak ki, nem fertőtlenítettek, miközben az adományozó azt hiszi, biztonságban vannak. Pedig véleményem szerint egy múzeum legfontosabb feladata az, hogy megvédje a gyűjteményt az idő és ember okozta károsodásoktól.”

Állami múzeum lévén, az anyagi lehetőségek elég szűkösek voltak, a nyilvántartás készítésénél és a tárgyak biztonságba helyezésénél azonban sok dolgos kézre volt szükség. Ezért átmenetileg külső restaurátorokat, egyetemistákat alkalmaztak, akik a helybeliek vezetésével végezték az időigényes, de szakképzettséget nem igénylő feladatokat.

Az első lépés az alapos felmérés volt, melynek során minden tárgyról kartonon rögzítették a legfontosabb adatokat (Id. 1. ábra). Feljegyezték, hogy fertőzött-e rovarokkal vagy penésszel, és betűkkel jelezték, mennyire sürgős a restaurálás (A: sürgős, B: sürgős, C: nem sürgős). A fertőzött tárgyakat azonnal elkülönítették, háromrétegű polietilén fóliába csomagolták és a legrövidebb időn belül fertőtlenítették. (Ezt a munkát egy külső cég végezte etilén- oxidos gázosító kamrában.) Fertőtlenítés után ismét háromrétegű fóliába, ún. „karanténba” kerültek a tárgyak, és addig ellenőrizték őket, amíg még várható volt újabb rovarok kikelése.

Ami a tárgyak tisztítását illeti, csak a port és a káros anyagokat távolították el. Ehhez a munkához porszívót, puha ecsetet és desztillált vizet használtak.

Tfcrmészetesen ahhoz, hogy a fenti munkát mind elvégezhessék, nem volt elég a restaurátor-műhely, ezért átmenetileg a múzeum más, tágasabb helyiségeit is átengedték erre a célra.

4. kép. Tollas madárbőrből készült eszkimóruha tisztítás után formára kitömve Eskimo clothing made of feathery birdskin after cleaning, stuffed to show shape

128