Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Szintetikus polimerek a textildublírozásban és megerősítésben
és fénysugárzástól, a szoba-, vagy annál magasabb hőmérséklet által „felizgatott” és szerkezetéből adódóan belső feszültségektől sem mentes műanyag filmben. A főnti folyamatok sokszor konkurensei egymásnak, a környezeti tényezők változásainak függvényében hol az egyik, hol a másik jellemző ugyanarra a polimerre. Sőt, egy anyagon belül is, a dublírozott vagy megerősített műtárgy különböző részein is különböző mértékűek lehetnek. Például egy oldható nylonnal kezelt textil egyes részein a polimer még megőrizheti az oldhatóságát, miközben ott ahol a textil savat kötött meg a felületén, kialakulhattak a keresztkötések és a polimer oldhatatlan. 2. Az adalékanyagok által okozott öregedés a) A „nem beépített” lágyító kivándorlása A környezeti faktoroktól, különösen a hőmérséklettől függően, a csak másodlagos kötésekkel a polimerben tartott lágyítók a felületre vándorolhatnak. ,4 visszamaradt ragasztófilm rugalmatlan, kemény, esetleg törékeny lesz, jóval magasabb Tg-vel és sokkal rosszabb oldhatósággal, mint alkalmazása idején. Bár mind a Mowiliíh DMC2, mind a Mowilith DM5 tartalmaznak kismennyiségű lágyítót, a lágyító elpárolgása nem okozza a ragasztófilm jelentős rugalmasságcsökkenését. Az ugyancsak po- li(vinil-acetát) alapú Planatol azonban feltehetőleg a nagyobb mennyiségű lágyító kivándorlása következtében válik rideggé és törékennyé (102). A „nem beépített” lágyítók többsége enyhén sárgás színű vegyület, amely térvándorlása következtében nemcsak maradandóan elszínezheti a dublírozott vagy megerősített textilt, hanem kémiai reakcióba léphet a szálasanyaggal, fokozhatja annak öregedését, lebontását. b) Emulgeátorok és sűrítők a polimer diszperziókban Az emulgeátorok védőréteggel veszik körül a polimer kolloid diszperzióban szétoszlatott kis részecskéit és ezáltal stabilizálják a diszperziót. A sűrítők szerepe a diszperzió viszkozitásának növelése. Hasonló anyagokat alkalmaznak mindkét célra. Már igen csekély koncentrációban is viszkózus oldatot adnak a vízben az olyan anyagok, mint például a karboximetil-cellulóz (CMC 7LF), hidroxietil-cellulóz (Natrosol GR), vagy a poli(vinil- alkohol) (Rhodoviol 30/20), de alkalmaznak sürítőként metakrilsavat és különböző oldószereket (pl. toluolt) is, amelyek megduzzasztják a kolloid polimer szemcséket. Ezek az anyagok általában bennmaradnak a polimer filmben és öregedési folyamatokon mennek keresztül. A Primal AC634 diszperzióból készült film mesterséges öregítésekor például azt tapasztalták a kutatók, hogy a 2% Natrosol sűrítőt tartalmazó film sokkal hamarabb sárgult, mint a sűrítő nélküli (40). Valószínűleg a poli(vinil-acetát)ból készült filmek sárgulása is inkább köszönhető az emulgeátorként jelenlévő poli(vinil-alkohol)nak, mint az alappolimernek. c) Antioxidánsok Antioxidánsokat a célból adnak a polimerekhez, hogy csökkentsék annak érzékenységét a fény/UV, illetve a hő hatására meginduló oxidációra. A nem kovalens kötésekkel kötött antioxidáns, mint például a BHT (butilált-hidroxi-toluol) kivándorolhat a polimer felületére, visszahagyva az oxidációra érzékeny anyagot. Ráadásul a felületre vándorolt, de egy ideig még másodlagos kötésekkel ott tartott BHT szívesen lép kémiai reakcióba az atmoszférikus nitrogéndioxiddal. A termék egy sárga vegyület, amely elszínezheti az érintkező textilt. Kenneth és Smeltz (43) ennek a folyamatnak tulajdonítják a polietilénzsákban tartott fehér textilek megsárgulását. 102
