Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Vegyes Restaurálási Témák - Konopka, Marek: Védett régészeti kultúrkörzetek : elmélet és gyakorlat
jában; és hasonlóképpen a felfedezett tárgyak és azok bemutatási módjának sokféleségében. A védett régészeti körzet fogalmát gyakran' helyettesitik a szabadtéri muzeum vagy a régészeti skanzen fogalmával. A védett terület megjelenése egy műemléki együttesben, amit manapság tipikus múzeumnak tekintenek, csak tovább bonyolitja a terminológiai kuszaságot. Példaképpen említenénk erre a védett régészeti területet a Wawel-hegyen, Krakkóban. Az épületegyüttes belsejében találhatók különféle szakrális épületek régészeti módszerekkel feltárt maradványai, beépitve a muzeális kiállítás elemeibe, részben szabadban vannak, részben pedig a kriptáját alkotják a később felépített templomnak. Ilyen körülmények között egyáltalában nem tekintik védett területnek és a múzeumi vezetők az ilyen tárgyakat, mint a múzeumnak egy más korszakból való állandó kiállítási anyagaként mutatják be. A "védett terület" meghatározást tulajdonképpen a természet- tudományos szókincsből kölcsönözték a régészek. A természettudósok részére, akik egy területrészt, amely biológiailag fennmaradt, emlékjellegü tájat foglal magában, meg akarnak védeni, ez a fogalom azt jelenti, hogy ez a pontosan körülhatárolt terület a hasznosításból ki lesz kapcsolva és rajta kizárólag az arra feljogosított tudományos szakemberek tevékenykedhetnek. Az ilyen területet a turisták csak igen szigorú előirások mellett látogathatják. Hasonló elvek érvényesek egy kulturemlékeket tartalmazó körzetre is, amelyeket régészeti módszerekkel mentettek meg; a területet védettség alá helyezik és a továbbiakban nem hasznosítják. Ez a meghatározás azonban az előzőekben idézett példák esetében túlságosan átfogó. A legtöbb országban számos, előzőleg felismert kulturkörzetet a műemlékvédelmi törvény értelmében kizárnak a hasznosításból; másokat pedig mint sirdombokat, várakat, lakódombokat védelem alá helyeznek anélkül, hogy akár csak megvizsgálták volna. A szorosabb értelemben vett "védett régészeti^körzet", amit úgy tekintenek, mint általánosságban hozzáférhető körzetet, igen gyakran a fent említett neveken emlegetnek, mint például "szabadtári muzeum", stb. Ez a terminológia azonban az etnográfiai múzeumok szókincséből ered, amelyeknek célja a más területekről eredő létesítményeket /többnyire parasztházakat vagy kisvárosi házakat/ bemutatni, és következésképpen a didaktikai feladatot kiállítás formájában megvalósítani. Ez a fogalom tehát semmiképpen sem felel meg a védett régészeti körzet fogalmának. 222
