Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Bőrrestaurálás - Konzerválás - Montembault, Véronique L. F.: Vízzel átitatott régészeti bőrök konzerválása a "Vízzel Átitatott Fatárgyak Kezelését és Tanulmányozását Végző Központ" (Centre d'Etude et de Traitement des Bois Gorgés d'Eau) elnevezésű intézetben

két egyöntetűen használják a bőr-restaurátorok és ennek az alkalmazását határoztuk el mi is.

Egy jó konzerválásu tárgy helyreállitása tehát a különféle elemek ujravarrásából áll. Azonban, különösképpen a cipők konfekcionálásánál a különféle részek eltérő minőségű bőrből vannak kiszabva. Az előzőekben láttuk, hogy a kezelés során a bőr zsugorodik és ez a zsugorodás a bőr minőségének függvénye. Azt várhatnánk, hogy problémák merülnek fel az újravarrásnál. A tény azonban az, hogy minden restaurált tárgynál mindig tökéletes egyezést találtunk az öltéseknél.

Tehát nem annyira zsugorodásról beszélhetünk, hanem inkább az eredeti méretek visszaállásáről.

Amikor egy elszakadt alkotóelemről van szó, akkor igen megfelel a bélelés. Ebből a célból korszerű kikészitésü ragasztott bőrt alkalmazunk.

A megfelelő ragasztóanyag kiválasztása érdekében vizsgáltuk a bőriparban alkalmazott ragasztókat. Három nagy csoportot különböztettünk meg, éspedig:- vinil alapú,- neoprén alapú és- poliuretán alapú, melegen vagy hidegen alkalmazottat.

Az egyes termékek jellemzői a következők:

i- vinil alapú:

Polivinilacetát vizes emulziója. Az oldószer elpárolgása

után a ragasztás acetonnal reverzibilis. A tépőszilárdság

és az áztatással szembeni ellenállás elég gyenge.

A kapott eredmények a régészeti leleteken teljesen kielégitőek. Mindazonáltal előfordulhat, hogy a jövőben egy már hely*

reállitott darabot újból kezelni kell. Ekkor, hogy polietilén- glikollal kezeljük, be kell áztatni. így tehát, ha kényes ragasztást kell végezni, annak a beáztatással szemben is ellenállónak kell lennie. Ilyen esetben tehát más ragasztót kell alkalmazni.

163