Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Bőrrestaurálás - Konzerválás - Schmitzer, Werner: Népművészeti és európai bőrtárgyak restaurálási problémái

Egy alapkövetelményt vegyünk figyelembe. Először próbáljuk ki az ápolószert egy kicsi, nem látható területen, hogy hogyan veszi fel a bőr a szert, mielőtt az egész darabot kezelnénk vele.

A tápanyag, amire a bőrnek szüksége van, hogy puha maradjon, az a zsiradék. Az adagolásnak azonban igen pontosnak kell lennie. Túl nagy zsiradagolás a bőr tulzsirozásához vezethet.

Fontos, hogy a bőrtárgyakat 1 1/2 - 2 évenként savmentes bőrvazelinnal átdörzsöljék, a bőr kiszáradásának és törékennyé válásának elkerülése érdekében.

Jelentőséggel bir a bőr savtartalmának megállapitása is. Ez kétféle módon történhet. Az egyik módszer az indikátorpapir vagy -pálcika, a másik, a pontosabb pedig a folyadék-pH-mérővei. Lehetőség szerint nem látható helyre egy csepp desztillált vizet cseppentünk, majd egy indikátorpapirt nyomunk rá. Az elszinezödést a /indikátorpapir/ dobozának szélén lévő színskálával összehasonlítva megadja a pH értéket. A folyadék-pH-mérő esetében szintén desztillált vizzel nedvesítjük a bőrt,és a mérőelektródát a nedvesített helyre nyomjuk. A pH érték a müszerskálán leolvasható.

A tulsavazott bőrök semlegesitésének vonatkozásában szeretnénk az Amsterdam van Soest-i Központ laboratórium holland munkatársaira, Stambolov és Hallebeek kollégákra hivatkozni, akik ezt a kérdést igen jól kidolgozták.

A táblázatokban megadott számok a következő börápolószerekre vonatkoznak:- borjubőr a 16. sz.-ból

1 a/ bőrápolószer méhviasszal 1 b/ bőrápolószer méhviasszal és egy viaszzsir befejező kezeléssel 1 c/ bőrápolószer méhviasz nélkül- borjubőr a

2o.

sz. -ból

2/

u . a .

mint

1 a

3/

u. a.

mint

1 b

4/

u . a.

mint

1 c

115