Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Restaurátorképzés - Rehbaum, Dietrich: A restaurátorképzés pedagógiai szempontjai
zekvens neveiési munkával gátat emelni. Minden oktató, a saját szakterületén használja ki annak pedagógiai lehetőségeit, hogy a diák szilárd viselkedési normák és szokások közt nevelkedjék. A restaurátorképzés feltétlenül tartalmazzon egy művészeti alapképzést. Intenziv természeti tanulmányok segítségével nevelődik a megfigyelőképesség, a szin- és formaérzék, az anyag- és szer- kezetismeret, és a tapasztalat az összhatás iránt. Az oktatásnak nem a művészi kreativitás fejlesztése a célja, hanem a művészi beleélés képességének iskolázása. Egy művészileg képzett restaurátor a restaurálás tárgyában elsősorban műalkotást fog látni és csak másodsorban anyagi tárgyat, melyet tudományosan és technikailag meg kell dolgozni. Művészettörténet és kultúrtörténet egésziti ki a tananyagot, amelynek során átfogó ismereteket közölnek régmúlt idők művészeinek alkotásairól. A diákok itt megérthetik a történelmi korszakok társadalmi körülményeinek szoros kölcsönhatását és annak művészi visszatükrözését; megismerhetik a művészetek kifejezési eszközeit és formanyelvét, azoknak történelmi, regionális és egyéni formájában. Ez arra inditja őket, hogy a restaurálás tárgyát a történelmi környezetben szemléljék és annak restaurálásánál döntés szükségessége esetén mindig igénybe vegyék a művészettörténész segitségét. A természettudományos oktatás keretében kevésbé van sző a természettudományos tények felhalmozásáról, hanem sokkal inkább a szerkezet és az anyagtulajdonságok közötti kölcsönhatások felismerése a fontos. Ezen felismerések segítségével a restaurátor képes legyen felbecsülni bizonyos kezelési módok és az előirányzott anyagráforditás kockázatát. Gyakorlati példákon kell a diák számára érthetővé tenni, hogy a természettudományos állapot- felvétel minden restaurálási tevékenységnek részét képezi. Nem arról van szó, hogy a restaurátor a természettudományos módszerek sorát uralja, hanem ismernie kell azokat, képesnek kell lennie a természettudományos hátteret megvilágítani és szakszerű kérdéseket feltenni a fizikusoknak, kémikusoknak, biológusoknak, valamint ezek megválaszolását helyesen értékelni. A laboratóriumi gyakorlatok kedvező körülményeket nyújtanak a nevelési hatások kifejtésére. Analitikai munkák pontosságot, gondosságot és tisztaságot követelnek. Műszeres vizsgálatok fejlesztik a megfigyelőképességet és a kombinativ készséget. A tárgy- gyal való szembesítés kényszeríti a diákot, hogy speciális termé248
