Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Restaurátorképzés - Yakhont, Oleg: A restaurátorképzés legfontosabb feladatai

ritásában látni, csak akkor ha azt egészében tanulmányozzuk; csak akkor ha a műalkotást minden szempontból komplexen vizsgáljuk, ami úgy mutatkozik, mint eg> dialektikus jelenség a fejlődés utján.

Ilyenformán a restaurátorok /konzervátorok/ képzési rendszerében bevezetendő változások fontossága abban mutatkozik, hogy a korunkbeli tudományos tevékenység követelményeinek fényében kell megérteni az összefüggéseket, mivel az emlitett követelmények határozzák meg a jövőben minden ágazatnak a fejlődését és az emberiség történeti és művészeti emlékei megőrzésének minőségét - és éppen ez a legfontosabb. Van bizonyos különbség a restaurátorok /konzervátorok/ képzésében a különböző országokban és nemzetközi szervezetekben. A megkülönböztető vonások visszavezethetők nemzeti hagyományokra, az irányitó szervekre, továbbá a tudományos kutatások és a technikai felszerelések szintjére. Mindenütt vannak jó eredmények és vitatható problémák. Ami a hazánkban nyert tapasztalatokat illeti, a restaurátorok szaktudása apáról fiúra öröklődik hosszú idő óta, vagy bármilyen mester a szakmáját mint tanonc tanulja meg többéves gyakorlati munka árán. A tanonc kiválasztása, az ismeretek szintje és minősége; a szakmai receptek, titkok, szokások, eljárások; az elvégzendő munka megkezdéséhez szükséges elvek; az elérendő cél megértésének tudása - mindezek, vagy részben, magának a mester személyének függvényei. Éppen ezért 1955-ben a restaurátorok szakmai szinvonalának meghatározása érdekében elhatározták, hogy a restaurátorokat egy külön ebből a célból létrehozott állami bizottság előtt hasonlítják össze, amely bizottság hivatott a restaurátorokat bizonyitvánnyal ellátni a festészet, a szobrászat, a nyomtatványok vagy az alkalmazott művészetek területén. Ez az intézkedés tette lehetővé restaurátoraink számára a műtárgyakkal kapcsolatos munkákat.

Ezt követően az állami bizottság a restaurátoroknak bizonyos minősitési kategóriát állapított meg. 1956-ban a Központi Művészeti Restaurálási Műhely mellett kétéves tanfolyamok indultak a restaurálási szakemberek képzése céljából. Később, 1969-től néhárty művészeti iskola, majd 197o-től egy sor művészeti főiskola kezdte meg a festörestaurátorok képzését. A hagyományos vagy az iskolákban oktatott restaurátorok képzésének több éves megfigyelése, a tanulmányokat követő gyakorlati munka eredményessége, mind arra késztet bennünket, hogy a kérdésről kifejtsük véleményünket.

Hogy egy restaurátor /konzervátor/ minősítésének egy magas fokát elérje, ahhoz legalább tiz-tizenöt év gyakorlati munka szük2 8o