Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Restaurátorképzés - Yakhont, Oleg: A restaurátorképzés legfontosabb feladatai

eredeti részeinek bizonyos módosítására is. Jóllehet úgy vélik, hogy a konzerválás és restaurálás, mint tudományos tevékenység a múlt század végén és a jelen század elején alakult ki, mégis az emlitett időszakban az antik szobrok képezték a restaurálás és konzerválás tárgyát. Ezzel szemben a középkori és korunkbeli szobrok tudományos igényű restaurálása gyakorlatilag egyáltalában nem került az érdeklődés körébe egészen az ötvenes, hatvanas évekig. Napjainkban a konzerválás-restaurálás elméletének és gya­korlatának intenziv fejlődése; alapvető nemzetközi dokumentumok kiadása /mint például a Velencei Carta/; nagyszámú modern vegyi­anyag széleskörű alkalmazására; számos kutatási módszer alkalma­zása egy sor tudományágban /fizika, kémia, biológia, stb./; vala­mint a szerzett tapasztalatok elméleti és módszertani tanulmányok cseréje nemzetközi konferenciák, kongresszusok és szemináriumok során, mindezeket elengedhetetlenül arra kényszeritik a restaurá­torokat, hogy egy közös, tudományos tevékenységi vonalat kövesse­nek /beleértve a szobrok restaurálását is/. Ez az irányzat még nem mondható általánosnak, de úgy tűnik, mindinkább terjed. A jelenlegi magatartás a restaurálás /konzerválás/ során a végcél változása következtében alakult ki. Hosszú idők óta azt erősitgették, hogy a restaurálás legfőbb célja a műtárgy eredeti állapotának helyreállitása. És ebben a helyzetben tévelygett egyfolytában, mert gyakorlatilag ez az, ami nem valósitható meg. Ez azzal magyarázható, hogy a műtárgyak, melyek napjainkban fenn­maradtak számos tényező jelét viselik magukon: a/ minden műtárgy egy alkotó termékét képviseli; többen ezen alkotók közül ilyen vagy olyan okból kifolyó­lag névtelenné váltak, de a műtárgy maga megőrizte az egyé­ni vonásokat, melyek alkotójuknak sajátja, mint ahogy az megmutatkozik a stilusban, a modorban, a formában, a kompozicióban csak úgy, mint az alkotó korára jellemző anyagokban, szerszámokban, technikában, stb.; b/ a műtárgyak gyakran magukon viselik a károsodásnak, hiánynak és a restaurálás kapcsán való pótlásnak a nyomait, melyek közül egyesek kijavithatatlanok az eredeti állapot­ra vonatkozó analógia és a dokumentációs adatok hiánya, valamint az elvégzendő munka vitatható jellege miatt; 274

Next

/
Thumbnails
Contents