Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Restaurátorképzés - STAWICKI, STANISŁAW: Falfestményekkel foglalkozó restaurátorok képzése műhelykörülmények között

Természetesen a falfestmények konzerválásánál még sok egyéb probléma is felmerül, mint például a nedvesség problémája, s a falfestmények ebből származó károsodása.

Sajnos a mühelykörülmények közötti konzervátorképzésnél nem lehet valamennyi felmerülő nehézséggel foglalkozni. A falfestményeken végzendő konzervátori és restaurátori munka sajátosságaival a hallgató csak a nyári gyakorlat során ismerkedhet meg. Önálló restaurátorként aztán számos olyan előre nem látható és számára ismeretlen nehézséggel kell megbirkóznia, amelyre nincs felkészítve. Mühelykörülmények között is meg lehet és meg kell azonban a hallgatót ismertetni a legfontosabb, és a falfestményekre leginkább jellemző beavatkozásokkal és eljárásokkal. Ez alatt főleg technológiai kérdéseket értünk, tehát az alkalmazott anyagok és a kivitelezés módjának megismertetését, valamint néhány technikai és művészi-esztétikai megoldás megtanítását. A technológia elméleti alapjaival a hallgató az előadások során, a szakirodalomból, laborvizsgálatok és hasonlók révén ismerkedik meg. A konzervátori munka gyakorlati fogásait tapasztalt didaktikai szakember által meghatározott és irányított ujjgyakorlatok során sajátítja el.

E gyakorlatok révén a hallgató megismeri az anyagok /igy a homok, a mész, a habarcs, a mészviz, a fal stb./ jellegzetes tulajdonságait. Ennek során ismerkedik meg a legfontosabb szerszámokkal is, amelyek a falfestményeken végzendő munkához elengedhetetlenek.

A konzervátori gyakorlatokat a hallgató próba falfestményeken végzi, amelyek a falfestmények technikájával foglalkozó gyakorlatokon készülnek. E falfestményeket különböző technikákkal és különböző stilusszabályok szerint rétegesen egymásra festik, tehát minden újabb falfestmény eltakarja az alatta lévő, előzőleg festett képet. E gyakorlatok célja mindig a legalsó - feltételezés szerint legértékesebb - festményréteg feltárása. Ezek olyan fontosabb gyakorlatok, amelyeket a hallgatónak önállóan kell elvégeznie.

E műtárgyak átlagosan 2-4 egymásra festett falfestményből állnak, amelyek közül az első a feltételezés szerint román technikával és stílusban készült. A második falfestmény a feltételezés szerint gótikus, a harmadik reneszánsz, a negyedik pedig barokk stilusu; vagy egy másik variáns: az első falfestmény reneszánsz, a második un. harmadik rokokó, a harmadik pszeudoklasszicista, ill. szecessziós stilusu, a negyedik pedig mai jellegű. A feltáró és konzerváló munkát végző hallgató soha nem azonos a falfestmények alkotójával, tehát nem tudja - vagy legalábbis nem szabadna tudnia -, hogy hogyarj

254