Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A komáromi láda és hatása a sárközi "bútorvirágozásra"

A kereten belül pedig ott tarkállik a szimmetrikus virágcsokor. Most már azok számára is, akik olyan ládát kerestek, melyen a virág egyszerűbb és nyilván olcsóbb - de talán hagyományosabbnak is érzett - négyzetes keretbe foglalt, olyant kináltak a komáromiak, ahol faragás váltotta fel a mezőket övező profillécet. Ezt szemlélteti egy 1828-ból való ládának a koraklasszicista modorú, sarkain kikanyaritott, kettős kerete; az előképektől való elszakadási törekvést jelez mindamellett a keret merevségét feloldó tarka pöttyözés (4. kép). Egyébként az ezt a ládát diszitő - és a fennmaradt példányok alapján Ítélve, a komáromi készit25

ményeken a 19. század első évtizedeiben divatozott - galabpár- nak az elődje is uri-polgári: a 18. századi butorberakásokon kedvelt papagáj; egy 1780-ban, módos szeremlei (Bács-Kiskun m.) jobbágyleány számára rendelt komáromi ládán még ezek az egzotikus ma- 2 6

darak szerepelnek. Ám falun az efféle különcködés aligha találhatott általános tetszésre; tény, hogy papagájos ládából eddig még nem került elő másik példány. A rokokó és koraklasszicista stilusátvételek "elparasztosodása" idején azután az idegenszerű madarakat is fehér galambokra cserélték fel a komáromi műhelyek.

A 19. század első harmadában alapvetően átalakult a virágok megjelenítése is. Miközben a rajzos részletek, vonalkázások mindinkább fogytak, egyre szaporodtak a kerekded, foltszerű virágok,

27

főként a rózsák (4. és 6. kép). Tudnunk kell azonban, hogy ez a változás egy szélesebb területre kiterjedő irányzatnak felel meg, mely nem egyedül a magyarországi műhelyeket érintette. Megfigyelhető például a dél-német területen is, igy a nagyhatású és kiterjedt vidéket ellátó bajorországi butorkészitő központban, Tölzben, ahol a 18. század végén kezdődött meg a korstilusból kölcsönzött

száraz mintázatoktól való elfordulás és az áttérés a harsány szi28

nézésű, testes virágokra, főként rózsamintákra. Ám, ha az újítás gondolata esetleg máshonnan érkezett volna is, a komáromiak kétségkívül nagyon eredeti módon valósították azt meg.

A III. komáromi stilus ládái egyébként is a lehető legváltozatosabbak és korántsem csak a festett virágok jellemzik őket. Elsősorban a faragott mintákban mutatkozik meg eredetiségük, az, hogy mennyire felszabadultan komponáltak az ekkori mesterek a különbö1- ző eredetű elemekből. Mig a festésben a kerekded virágok hova54