Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A hegedűhátú szék útja a magyar parasztsághoz és néhány restaurátori tanulság

Végül egyre szeretnék még figyelmeztetni, és ez a széktámla dőlése. Tudniillik, a deszkahátu székeknek ez az alkotóeleme eredetileg mindig némileg döntött helyzetű, alulról oldható kötéssel beerősitve. Előfordult azonban, hogy a törött csap vagy elkallódott ékek pótlása helyett - többnyire ugyancsak gyakorlatlan műgyűjtői körökben, ott ahol egyébként ülőbútorként nem vették már a tárgyat számításba - a kilazult támlát hátulról megtámasztották egy deszkalappal, majd merev, függőleges állásban rögzítették. Természetesen, ezzel eltorzult a műtárgy megjelenése, és ilyen esetben a restaurátornak törekednie kell az egykori helyzet visszaállítására.

Ennyi talán elegendő a muzeológusi megjegyzésekből. Aki mindezekre ügyelve vizsgálja meg a rábízott deszkatámlás széket, annak bizonyára lesznek további megfigyelései-is. Mindannyiunk hasznára szolgálna, ha az elmondottak kiegészítése érdekében, a következőkben ő is közreadná ezeket.

Jegyzet

1. Erre lásd: K. CSILLÉRY Klára: "ősi hagyaték" - "felülről érkezett szálladék"? (A szék történetének kezdetei).

.Ethnographia LXXXI. (1970) 453-466.

Lásd még uő.: A magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei. Budapest, 1982. 227-228.

Mindkét helyen bő irodalom. A három lábból és ülőlapból egybeszerkesztett ülőke megjelenésének pontosabb idejére lásd: KILLEN, Geoffrey: Ancient Egyptian Furniture I. 4000-1300 BC. Warminster, 1980. 44. 2

2. A továbbiakban olvasható történeti vázlatot bővebben és részben más szempontok szerint adja elő az Ethnographia 1985. évfolyamában megjelenés alatt levő, "A lakáskultúra társadalmi rétegek szerinti differenciálódása" cimű tanulmányom.

Ugyanott több itt rajzban adott széknek a fényképe és néhány itt hely hiányában nem közölt, de hivatkozott kép is megtalálható, nemkülönben az idevágó irodalom.

39