Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A hegedűhátú szék útja a magyar parasztsághoz és néhány restaurátori tanulság

bútora maradt itt. Használatuk módját a Nürnbergben a 17. század folyamán előállított un. babaházakról olvashatjuk le. Megjegyzen dő, hogy ezek a modellszerű együttesek ekkoriban még nem gyermekjátékok voltak, hanem szemléltető eszközök gazdag leánykák ne velőséhez, annak érzékeltetésére, milyennek kell lennie a jól felszerelt háztartásnak. Egy 1611-ből datált ilyen házban a sala terrenaban, a nyári mulatságokra létesített helyiségben sorakoznak ilyenek az asztal mellett. Egy másik 17. századi babaházban viszont egyazon lakószobában áll egymás mellett a párnázott és a kemény ülőlapu, deszkatámlás szék.

Csak a 18. századra tűnt el a gazdag családok lakásából a deszkatámlás szék. Szemléletesen bizonyítják ezt a Mon Plaisir babaváros enteriőrjei Arnstadt múzeumában. Ebben az egyedülálló kultúrtörténeti emlékcsoportban, melyet az ottani hercegnő készíttetett a század első felében, hogy megörökítse vele az udvartartását és városát, az ilyen székek műhelyeknek, üzlethelyiségeknek és kocsmáknak a bútoraiként mutatkoznak, mig ugyanitt a hercegi lakosztályokat már mind párnázott székekkel rendezték be.

Eközben, feltehetőleg 17. századi kezdetek után, a deszkatámlás szék utat talált a parasztházakba is. Évszámmal ellátott emlékanyaga Svájcból, Németországból és Ausztriából egyaránt a 18. századtól kezdve ismert (10.ábra). Ilyen tipusu székek elvétve még a múlt század második felében is készültek egyes német vidékek parasztcsaládjai számára. A németségtől azután átterjedt a használatuk a lengyelekhez - kis mértékben a Baltikumba is - a csehekhez, szlovénekhez, nemkülönben az egykori Magyarország parasztságához.

A deszkatámlás szék történetéről az eddigiekben adott áttekintés hozzásegíthet a magyarországi alakulástörténet értelmezéséhez is. Mind ez ideig ugyanis semmi nyoma annak, hogy ez a butortipus a korai reneszánsszal hazánkba érkezett volna. A mondottak alapján következtetve azonban, valószínűnek tűnik, hogy ennek a negatívumnak nálunk is az lehetett az oka, hogy a királyi udvartól terjedt tovább a Magyarországon oly korán, Európa más országait megelőzve meghonosodott uj művészeti stilus. Igaz, Benedetto da Maiano, akinek a Strozzi-széket (5.ábra) tulajdonítják, Vasari szerint Mátyás király udvarában is