Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Általános és elméleti tárgyú cikkek - Morgós András: A faanyagszilárdítás korszerű módszerei
Oxidálószer Redukálószer Hidrogén-peroxid Perszulfát Szerves peroxidok Klorát Molekuláris oxigén kis mennyiségben Szulfit Hidroszulfit és származékai Tioszulfát, szulfinsav Merkaptánok Hidrazin és származékai, cukor, Fe2+ 1. sz. táblázat: Telítetlen vegyületek polimerizálására alkalmas redoxi rendszerek0 A hidrokinonhoz, a fenol vegyületekhez, a primer és szekunder aminokhoz hasonlóan a levegő oxigénje reagál a szabad gyökökkel, a polimerizációt gátolva,^ ezáltal a polimerizáció sebessége csökken, ezért az impregnálást és a polimerizálást általában inert atmoszférában (N2, C02) végzik. Sokat Ígérő lehetőség boránnak vagy borán báziskomplex-szel, peroxidokkal együtt tör3 ténő használata, aminek az az előnye, hogy a polimerizációt ebben az esetben a levegő oxigénje nem inhibitálja (zavarja) , mint egyéb rendszereknél. A korábban vázoltak alapján a műtárgyaknál a kettős kötésű monomer vegyületeket alkalmazó eljárások a bekötés körülményei alapján három csoportra bonthatók: 1.1. - Polimerizáció kémiai iniciálással szobahőmérsékleten 1.2. - Polimerizáció melegítés hatására 1.3. - Polimerizáció gamma sugárzás hatására. Természetesen katalizátor a melegítés és sugárzás hatására bekövetkező polimerizációnál is használható. Az ilyen esetben alkalmazott katalizátorok szobahőmérsékleten kevésbé aktivak, nem annyira robbanásveszélyesek, igy könnyebben kezelhetők. A monomerrel történő szilárdítás első lépése, az impregnálás vákuumban, a vákuumtartály méretétől függően csak kis és közepes méretű tárgyak esetében alkalmazható. Nagyobb tárgyaknál ez helyettesíthető egyszerű bemerítéssel vagy ecseteléssel, mert a monomer mérete miatt, kedvező a behatolás. A vákuum használata a behatolás mértékét növeli, igy 10-20 cm vastag tárgyak is teljes keresztmetszetükben impregnálhatók. 217
