Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Általános és elméleti tárgyú cikkek - Kiss Péterné: A farestaurátori munka sokrétűsége egy megyei múzeumban néhány példa tükrében
így tehát más területek szakembereihez hasonlóan (élelmiszer- ipar, kozmetika, gyógyászat) jó lenne meghirdetni a természetes anyagok reneszánszát a restaurátorok körében is. Mellettük szól sok esetben, hogy kémiai stabilitásuk ellenére oldószeresen jól eltávolithatók, ugyanakkor viselkedésük évszázados tapasztalatok révén viszonylag jól ismert a szakemberek körében. Természetesen a fentiek dialektikusán értelmezendők, s a kipróbált, jól alkalmazható műanyagok alkalmazásával - gondoljunk csak a poliészterek vagy a szilikonok széleskörű használhatóságára - bővíthetjük a konzerválás-restaurálás skáláit. Úgy vélem, a jövőben a természetes, és a mesterségesen előállított un. műanyagok helyes egyensulyu kombinativ alkalmazása lehet a követendő módszer minden restaurátor számára. A különböző farestaurátori feladatok jelenlegi problémáira és megoldásmódjaira az előadások, valamint a helyszínen megrendezett kamarakiállitás tárgyai - az átfestett Immaculata-szobor, a népi kelengyésláda, a régészeti fa vagy a politúros műbutor - szemléletes példákat reprezentáltak. A bemutatott munkák közül alább kettőt részletesen ismertetünk, mivel ezek esetében eddig publiJcálatlan eljárásokat próbáltam ki. A kezelés hatékonyságáról az eltelt három év győzött meg. Az egyik ilyen feladat az egri vár kutjából előkerült vödrök 2 restaurálása volt. A vödrök a XVIII. században készültek. A kútba .kerülésük után a vizes közeg hatására a fa cellulóztartalma lebomlott, s szinte csak a lignin maradt meg belőle. A károsodás következtében a faanyag kis fajsúlyú és törékeny lett. A hosszú ideig vizzel telitődött tárgyak a leletmentés után sajnos teljesen kiszáradtak, ezért erősen zsugorodott állapotban kerültek be a muzeum restaurátorműhelyébe. A favödrök közül négyet sikerült az alább ismertetendő eljárással teljesen restaurálnom, egy továbbit Csuhaj Zsuzsanna restaurált más módszerrel. A maradék anyagot töredékként kezeltük. Egyik-másik vödörhöz vaslánc is tartozott, valamint a szokásos abroncsok, pántok, melyeket a vasanyagokon általában előforduló összes karbonátos, szulfátos, vasoxi-hidrátos, kloridos vastag lerakódás boritott. A vödrök némely elemét, igy az oldal174