Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - Nacsa Mihály: Csalikulacs restaurálása
NACSA Mihály Csalikulacs restaurálása Tárgyunk - leltárkönyvi leirása szerint, mely igen szűkszavú - lelőhely nélküli, fából készült, esztergált, faragással diszitett, két oldalas kulacs. Gyűjteményünkbe valószinűleg a harmincas években került. Múzeumunk a második világháború alatt gabonaraktár és hadikórház volt, törzsanyagunk mostoha körülmények közé került, sok tárgy sérült és semmisült meg. Az e tanulmányban szereplő csalikorsó is erősen hiányos, kettévált, az egyik fél középső faragott dugója és csutorája elveszett. Erős rovarkárosodást szenvedett, ezért az eredeti 17 mm falvastagság néhol milliméteres kéreggé vékonyodott el. A tárgy magassága 32 cm, szélessége 24 cm. Esztergált két féldarabból készült, faragással diszitett lapos hátoldalak egymáshoz ragasztásával áll össze a csalikulacs. Restaurálás előtt megvizsgáltuk, élő rovar kártervőt a tárgyban nem találtunk. Vákuum szekrényben acetonban oldott 10%-os PVB-vel (poli/vinil-butirál/) itattuk át. Innen kiemelve a tárgyat sik oldalával lefordítva, üveglapon lassan párologtattuk ki az oldószert. A PVB beszára- dása után a puha, átrágott részek jó megtartásuak lettek. A vákuumszekrényben történt átitatás teljes telítettséget biztosított, a rágás-járatok feltöltődtek, igy nem volt szükséges a PVB mellett más konzerváló anyagot alkalmazni. A hiányok pótlásához a segédanyagot úgy kellett megválasztani, hogy esztétikai és statikai követelményeknek is megfeleljenek. Ezért a hordozó felületen Duracrolból, egyéb helyeken folyékony fával végeztük a kiegészítést. Alátámasztásnak plaszti- lint használtunk. A folyékony fát rétegenként vittük fel, hogy a zsugorodást elkerüljük, egy-egy réteg felületét és a legfelső réteget is vizzel higitott mozaik ragasztóval ecseteltük le. 151