Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Történeti, ipartörténeti emlékek restaurálásáról - Újszászy Ágnes: 19. század eleji fa patikaláda és gyógyszergyűjtemény restaurálása
2%-os acetonos oldatát használtam.16 A féregrágás nyomait és a hibás gyalulásból adódott felületi egyenetlenségeket, illetve az egyéb hiányokat fenyőfával és Uverapid epoxigyantával egészítettem ki. A sarokpántokat, a fémpántokat és a ládafüleket, a zárat és a bele kapcsolódó kampót erős korrózió érte. Tisztításukat lúgos nátriumi-glukonát 10%-os oldatával kezdtem, majd inhibitoros foszforsavval fejeztem be. A zár szerkezetét Ballisztól olajjal tisztítottam. A vaspántok és a kampó tetőn lévő vége korrodálódott legerősebben, elvékonyodásuk, meggyengülésük oly mérvű volt, hogy szükségessé vált egy vaslemez segédelemmel az alátámasztásuk. A vas szerkezeti elemei - zár, fülek, pántok - kovácsoltvasból készültek és 17. század végi, 18. század eleji céhmunkára jellemző jegyeket viselnek magukon. A láda maga asztalos céh munka, jellemző stílusjegyek nélkül. Mind a vas szerkezeti elemek, mind a fadoboz formája Európa szerte elterjedt. Diderot és D'Alembert 1750 Enciklopédiája IV. kötetében a dobozké- szitők és ládakészitők ábrái tanúsítják ezt. Ugyanitt a ládaké- szités szerszámkészlete is látható s ebből kitűnik, hogy ezek az eszközök az eltelt kétszáz év alatt igen kevéssé változtak. A láda összeállitása után, fényezése következett, méhviasz és kolofonium terpentines oldatával. Utoljára szereltem fel a vas szerkezeti elemeket az eredeti szögekkel s csavarokkal. A patikaláda legfelső polcán három fémdoboz foglal helyet. Ezek valószinűleg a láda eredeti felszereléséhez tartoztak. Teákat és különböző gyógyfüveket tarthattak bennük, vagy a patikaláda eszköztárát. A polckihasználás szisztémája arra mutat, hogy a fennmaradt hármon kivül még egy negyedik doboz is tartozott a patikaláda felszereléséhez. A fémdobozok anyaga: ónozott vaslemez. Az orvosságok tárolására használt edények anyagát rendelettel szabályozták. A 16. századból az egyik legkorábbi fel- -hivást a gyógyszerészek számára Otto Brunfel berni városi orvos növénytan könyvében olvashatjuk, amelyben határozottan utasítja a gyógyszerészeket, hogy milyen edényben milyen gyógy1 8 szert szabad tartani. 254
