Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Iparművészeti tárgyak restaurálásáról - Kalocsai László: 19. századi térképtartó szekrény restaurálása

ragasztóréteget, igy ennek nagy része mechanikusan eltávolitha- tóvá vált. Erre a tervezett enzimes tisztitás érdekében volt szükség; ismeretes ugyanis, hogy az enzimatikus reakciók esetében a szubsztrátumfelesleg gátolhatja a reakciót, illetve erősen

lecsökkenti az enzim hatékonyságát. Az igy tisztitott lapok ke12

rültek az Aquazim enzimfürdőbe mintegy 20-40 percre. A hőmérséklet 45-60°C közötti volt, a pH-értéket nátrium-dihidrogén- -foszfát és dinátrium-hidogénfoszfát pufferral 6-7 között stabilizáltam. Ez alatt az idő alatt a keményitő teljesen lebomlott, a mosott lapok kálimjodidos jódoldattal ellenőrizve negativ reakciót adtak. A szennyeződések eltávolítására 4-5%-os zsiralko- holszulfát fürdőbe kerültek a lapok 10-20 perc időtartamra. Utána alapos mosás, majd a lapok semlegesitése következett.

Közismert, hogy a papíranyagok számára a legnagyobb veszélyt a savak jelentik. Savak juthatnak a papirba a gyártás során, vagy légköri folyamatok eredményeként. Mindkét esetben kialakul a kor- roziv hatás, amely vagy savas hidrolízis, vagy oxidációs lebomlás után a papir elszíneződéséhez, töredezéséhez, végső soron a műtárgy pusztulásához vezet. Ennek megakadályozására célszerű a papir alapú dokumentumok semlegesitése. Ezt a munkafolyamatot az Országos Széchenyi Könyvtár Hirlaprestauráló Laboratóriumában gyakorlattá vált módszer szerint végeztem el. Az eljárás a következő: a papirt túltelített Ca/OH/j oldat 1:1 arányú vizes higitásu fürdőjében kell áztatni kb 25-30 percig. A kiemelt lapokat mosni nem szabad, a visszamaradó kalcium-hidroxidból képződik a pufferhatást biztositó kalciumkarbonát a levegő széndioxid tartalmának hatására.^3 Ezután szitán szárítottam a fürdőből eltávolitott térképeket .

A térképtartó szekrény fém alkatrészei, mind az akasztók,

mind a gyűrődésgátló pálcák igen jó megtartásuak voltak, ezért

tisztításuk és passziválásuk a vastárgyak esetében szokásos fosz14

forsavas urotropinnal történt.

A tárgy teljes tisztítása után a fa- és papíranyag kiegészítésére került sor. A fenyőfa-hiányok pótlása szinben és erezetben hasonló fenyőfával történt. Ragasztóanyagként a kis felület és nagy kötőszilárdság érdekében epoxigyantát alkalmaztam. A furnir- -hiányok pótlása hasonló módon történt. A hiányosság nélküli sza145