Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Iparművészeti tárgyak restaurálásáról - Csáth Annamária: Rokokó asztalka restaurálása

CSÁTH Annamária Rokokó asztalka restaurálása

A késói barokk, vagy más néven rokokó stilus az előbbi fejlődésének kiteljesedése, utolsó fényes korszaka, mely Francia- országban XV. Lajos nevével és uralkodási idejével kapcsolatos. Az elnevezés a rocaille (kagyló) szóból származik és a stilusra legjellemzőbb kagylókból, csigákból és korallszerű képződményekből komponált burjánzó dekorációra utal, amely számtalan változatban boritja az inda-szalag és lombdiszekkel köriilfuttatott falmezőket és bútorfelületeket.

Az általam restaurált asztalka''" a rokokó stilus jegyeit viseli magán. A feltehetőleg 1740 körül, borovi fenyőből készült tárgy teljes felületét krétaalapozással látták el, majd erre világos türkiz alapszint festettek. Az asztallapot középen tulipánokból, rózsákból és nefelejcsekből álló virágcsokor disziti. A kecsesen iveit lábakon cartuch-okon fehér mezőben virágcsokrok helyezkednek el, melyek alól a lábak vonalát hangsúlyozva virágfüzérek futnak le.

A tárgyon, a festékréteget boritó vastag lakkréteg az idők során sárgás-barnássá szineződött. Az ovális asztallap kb 2 mm vastag alapozása a felületnek majdnem a feléről hiányzott. A profilozott szélek több helyen sérültek, az alapozás itt csak a perem vájataiban maradt meg. A lábakra festett virágcsokrok, va- lószinűleg a nagyobb igénybevétel miatt, szinte teljesen lekoptak, illetve hiányossá váltak egészen a faalapig. A faragványok letöredeztek. A káva darabjai nem illeszkedtek jól az asztallaphoz, mert az általuk határolt felületek nem estek egy sikba. A t'Srgy tüzetesebb vizsgálatakor derült ki, hogy korábban szakszerűtlenül javították. A lábakat óriási facsavarokkal rögzítették a kávához, egyidejűleg hosszú szögeket is alkalmaztak, továbbá vastag enyvezés nyomai is előbukkantak.

127