Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bergeon, Ségolene: A vandalizmus megnyilvánulása a festészetben
BERGEON, SÉGOLÉNE A VANDALIZMUS MEGNYILVÁNULÁSA A FESTÉSZETBEN " A vandalizmus olyan lelkiállapot, amelyben a szép dolgok lerombolására vagy megcsonkitására kerül sor." "Vandálnak azt a személyt nevezzük, aki a művészet és a tudomány emlékeit rombolja le."2 Littré, Léon de Laborde 1872-b<51 ismert meghatározását fogadta el: "Vandalizmusnak nevezünk minden olyan romboló eljárást, tevékenységet, amely megsemmisíti mindazt ami korából, tartalmából vagy szépségéből adódóan tiszteletet és megbecsülést érdemel." 3 A "vandalizmus" kifejezés aligha nevezhető réginek. Jóllehet egy valójában öröktől fogva létező megnyilvánulás jelölésére szolgál és elválaszthatatlan a háború fogalmától, a népi tudatban gyakran a "forradalmi" jelzővel asszociált "forradalmi vandalizmus" formájában jelenik meg: eredetileg a szó "vandalizmus" a Blois-i Gregoire érsektől (a lotharingiai klérus volt képviselője) származik. Az érsek ezt a megnevezést első Ízben az 1794. augusztus 31-i (a francia forradalmi naptár szerint a III. év 12. hó 14-i), Gallia római feliratainak védelméről szóló jelentésében használta, majd a véletlen úgy hozta, hogy a szó felkapott és népszerű lett, erről később a szerző igy irt: "Megalkottam a szót, hogy megöljem a tettet."4 ^ A témát különböző szempontok alapján vitathatjuk, igy a motiváció, a rombolások vagy a romboló eszközök tipológiája szerint. Ez utóbbiak bő választéka, valamint a rombolások nem túl változatos volta miatt e két kritérium nem tekinthető meghatározónak. Ezért inkább a vak rombolást, az ikonoklazmoszt, az üzérkedések és lopások hatását, az összetett indítékokat vizsgáltuk és végül a háborús vandalizmussal foglalkoztunk. A vak rombolás Minél ismertebb egy műalkotás, annál nagyobb jelentőséggel bir a rongálás és rombolás. A remekművek sokkal jobban ki vannak 39
