Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Móré Miklós: Beszámoló a Szépművészeti Múzeumban lezajlott képlopás körülményeiről és a visszakerülés utáni restaurálás munkájáról

határozott, hogy a szükséges konzerváláson és a lakkréteg regenerálásán kivül más beavatkozás ne történjen.

Raffaello Santi "Esterházy Madonna" című képét. Múzeumunk e- gyik kiemelt jelentőségű festményét érte a legsúlyosabb kár. Egyszerű rátekintéssel is megállapítható volt, hogy az enyhén Ívelő törésvonal jóvátehetetlen elváltozást jelent. Ugyan két ponton, vékony rostok összetartották a tábla elvált szárnyait, kézbe véve azonban átláthattunk a repedés vonalán. Szétválasztásról szó sem lehetett, mert az összetartó pontokon a festés további roncsolódása következett volna be. A másik szembeötlő sérülés a jobb alsó sarok letörése volt. A rovarkártevők által alaposan meggyen- gitett részből csak három szilánk maradt meg. Az is feltűnt, hogy az öt milliméter vastagságú nyárfaalap vetemedése jóval iveltebb, mint ahogyan azt a megelőző években tapasztaltuk. A mikroszkópos és a röntgenvizsgálat újabb adatokkal szolgált a régi és a mostani elváltozásokra vonatkozóan. Különösen fontos észrevétel volt, a Madonna arcán áthatoló törés mentén, egy hosszabb alapozásrész elmozdulása. Ez a rész a jobb szemet érintette és elvesztése megoldhatatlan kiegészitési gondot okozott volna. A röntgenezés derített fényt arra, hogy a repedés vonalát egy régi furat indította meg. Mellette, egy centiméternyire másik furat árnyképe rajzolódott ki, ami ugyanúgy kezdődő repedést idézett elő. A restaurálás problémái közül természetesen a legfőbb gondot a kettévált alap egyesítése adta. Ez esetben az alábbi szempontokat kellett figyelembe venni. A falemez mindössze 5 mm vastagságú, görbületének tetőpontja 22 mm, szélessége 215 mm, tehát a ragasztás során oldalnyomás alkalmazása nem jöhet számításba, mert a görbület lényegében boltozatot hozott létre. A repedés hézagába csak olyan testetlenül száradó ragasztóanyag beviteléről lehet szó, aminek szi- lárdulási ideje az illesztés műveleteit nem akadályozza. Kérdés volt az is, hogy a ragasztóanyag természetes vagy műanyag bázisú legyen-e, bevitele milyen irányból történjen, tekintettel a gesso-alap vízzel szembeni érzékenységére. És végül, hogyan érhető el az optimális illesztés, amikor a tábla két szárnya a kettéválás után eltérő deformálódáson ment keresztül. Ez a változás úgy tűnt fel, hogy a próbaillesztésnél, a törésvonal mentén fent és középen ellentétes irányú lépcsőzet jelentkezett.

88