Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Móré Miklós: Beszámoló a Szépművészeti Múzeumban lezajlott képlopás körülményeiről és a visszakerülés utáni restaurálás munkájáról

probléma, mivel a felületi szennyeződés alsó rétege igen makacs ellenállást mutatott a tisztítási próba során. A már dubli- rozott és részben tisztított képnek ezt a rétegét hagytuk vitatémának, ugyanis szürkés árnyalatával főleg az ég felületén okozott zavaró szinmódosulást. A kérdés felvetése után érvek és ellenérvek hangzottak el levétele, illetve meghagyása mellett. Volt olyan nézet, ami azzal érvelt, hogy megtartása esetén nem károsodhat a festett réteg, ugyanakkor ez az összkép egységét biztosítja.

A gyakorló restaurátorok viszont, a helyszínen végzett újabb próba- tisztitás során azt bizonyították, hogy az idegen réteg mégis oldható, igy a szinek eredeti összhangja elérhető. A munka folytatásakor az utóbbi elvet követtük, igaz, nem minden nehézség nélkül, de végül megnyugtató eredménnyel.

Giorgione követője a portrét, amit a mester arcképének tartanak, papirra festette. Ezt később falemezre erősítették, a továbbiakban, feltehetően a XVIII. században az átlósan levágott sarokrészeket fából kialakított idomokkal pótolták. A legutóbbi, kényszerű utazás során ezek a sarokrészek meglazultak, illeszkedési vonaluk sötét árka zavaróvá vált. A portré homlokrészén, a lakkot érintő horzsolások fehér folt alakjában jelentkeztek. Ezek az elváltozások azonban nem tették szükségessé a teljes restaurálást.

A konzultáció sem látta elkerülhetetlennek a kép tisztítását, sőt, tekintettel a festés hiányaira, a jelenlegi patinás állapot megtartását javasolta. Ennek megfelelően, csupán a lakk regenerálásával, az illesztési vonalak kittelésével és retusálásával hoztuk kiállítható állapotba a képet.

Tintoretto (?) női képmásának esetében az előzőeknél komplikáltabb helyzet előtt állunk. A képvásznat itt is levágták. A vakrámán maradt szélek rendkívüli mértékben károsodtak, mivel a lopás elkövetői a Tiepolo képek vakrámáival és az "Esterházy Madonna" belső diszkeretével együtt, egy zsákban a Dunába dobták. Napokkal később ugyan megtalálták a zsákot tartalmával együtt, de akkorra a festékréteg javarészt leázott. A még megmenthető részekről később kiderült, hogy nem voltak a kép szerves részei, hanem XVIII. századi kiegészítésekről van szó. Itt kell megemlíteni, hogy a képvászon hátoldalán a vetülékszálak hullámos rajzolata a levágás vonalát keresztezi, tehát az eredeti képformátum nagyobb volt.

85