Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Hebert, Gudrun: A restaurálás útján létrejött művészi egység csökkenése a műtárgyakon - egy Sebastiano del Piombónak tulajdonított festmény példáján
kézírásos feljegyzések, tényállás, illetve állapotfelvételek bizonyítják. E restaurálással kapcsolatban von Danzas feltárta az átfestett részeket. Beszámolója és állapotfelvételei alapján már csak az ellenállóképesebb fehér festék tartalmú bőr-(hús) és szakálltónusok maradtak meg a fejen. A test festékrészei teljesen eltűntek. A fej festéstechnikailag későbbi időből származónak tűnt mint a többi rész, ezenkívül a háttér sötétszürke szin- felületére közvetlenül festették fel, viszont a két másik fejet a bőrtónusok számára alkalmasabb, világosabb alapra. Ezek a megállapítások arra ösztökélték von Danzast, hogy a feltárt részeket ismételten fesse át. A festményt ebben az állapotban, két alakkal - az előtérben ülő kardinálissal és a bal oldalon mögötte álló férfival - 19 75- ben megfigyelésre elvittem a műhelybe. Erre alkalmat az a körülmény adott, hogy a von Danzas által elvégzett összes restaurálási retus erősen kivilágosodott és igy teljesen tejszerű jelleget öltött. így újból felmerültek e kép különleges problémái. A jobb oldali alak újbóli feltárására nincs szükség. Már az ötvenes években végeztek ezzel kapcsolatban röntgenfelvételeket. Ezek teljes mértékben igazolták azt a megállapitást, amelyet von Danzas 1939-es feltárásakor tett. Stilisztikailag sem illik a második férfi alakja a csoportba. Ha megnézzük az 1936-os archiv- felvételeket, amelyeken még ma is látható az átfestett férfi alakja, akkor a továbbiakban megállapítható, hogy már térszempontból vizsgálva sincs elég hely e figura számára. Mint már említettem, az egész festmény nagyon rossz állapotban van. A két ábrázolt alak feje, valamint a bal oldali férfi ruházata maradt csak épen. A kardinális fehér és vörös ruhadiszei átfestettek, nagy és mélyreható szinhorzsolődás látható rajtuk. Ezzel szemben az asztalteritő tulajdonképpen már csak aláfestésében létezik - ecy barnás okker szintónusban. Ezen számos kisebb színfolt maradt meg, közepes meleg-zöld tónusban. Ezek az asztalteritő eredeti színezésének maradványai. Függetlenül az átfestett felületektől még találhatók eredeti részek a háttéren. Ezek egyenletes sötét fekete-szürke tónusban maradtak meg. Helyenként kisebb felületek találhatók a piros különböző árnyalataiban, amelyek formája már nem magyarázható meg, 34
