Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Vozil Irén: Császár kori stukkó múmiamaszkok restaurálása

VOZIL IRÉN

CSÁSZÁRKORI STUKKÓ MÚMIA-MASZKOK RESTAURÁLÁSA

Az egyiptomi kultúra - első percétől a hanyatlásig - arisztokratikus, és a halál kultuszát szolgálja. Az a hit, hogy a halott élete egy másik világban folytatódik, kiváltotta azt az igyekezetét, hogy a tulvilági élet számára minél többet megőrizzenek. A halott testét bebalzsamozták, bepólyálták, majd felékesitették.

Az óbirodalmi plasztikus mumiaburkolatok gondosan kidolgozott arcrészeinek ösztönző hatására egy uj emléktipus alakult ki a mumiamaszk, amely már csak a fejet, valamint a mellet és a hátat derékig takarta, illetve borította.

A mumiamaszkok használatának szokása a múmia-temetkezéseknél végül hagyománnyá vált és megőrződött Nagy Sándor (.i.e. 4.s végi hóditása, illetve a római hódítás i.e. 30.) után - a császárkori Egyiptomban is.

A fáraó korabeli festett kartonázs maszkokat - melyek nilu- su iszapból, papiruszból, vagy vászonból készültek, s amelyek szigorú hagyományok hordozói, merev, senkire és mindenkire hason litó arcokat tükröznek (bár nem egy közülük művészi festésű, s nem egyszer aranyozott is)- csak a római korban váltotta fel a görög-római stilusu stukkóból mintázott maszk, illetve a halottnak fatáblára festett portréja, az úgynevezett múmia-portré, vagy táblaportré technikáját illetően (tempera, vagy enkausz- tika) , melyek a halott jellegzetes vonásait, minden részletét, egyediségét viselik.

Felső-Egyiptomban vált szokássá, hogy a hagyományos rítusokat megőrző múmia-temetkezéseknél a halott arcára stukkóból megmintázott maszkot tettek. Négy évszázados sorozata a római portréművészet történeti változásait tükrözi. A kort, amelyben készült - mint jellegzetességet - legjobban bizonyíthatjuk a ko257