Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Pájer Károly: Az ötvöszománc kiegészítésének problémái

tégelyben össze kell olvasztani a zománcot a kivánt olvadáspontcsökkentővel, porrázuzni és igy felvinni a kiegészités helyére.

A következő arányú zománc+adalékot találtam a legeredményesebbnek , amit ábra mutat be.

6. Mik a kiegészítés határai?

Bizonyos esetekben lehetetlen ezzel a módszerrel kiegészíteni a zománcot, ilyenkor érdemes a bevált műanyagkiegészitéses módszert alkalmazni.

a. Más anyagokkal összeépített tárgy: bőr. fa, drágakő, gyöngy, c inezés.

b. Ha nagyon régi, ásatási leletről van szó, mivel a -korrózió miatt a földben különböző sók diffundáltak a kristályosodás miatt elváló zománcrétegek közé és ezek hőt kapva szétrobbanthatják az egész tárgyat.

c. Ha nagyméretű a tárgy, mivel nem áll rendelkezésünkre megfelelő méretű kemence.

d. Ajour, áttetsző zománc esetében, mivel itt nincs fémalap, illetve olyan edényeknél, ahol a sérült áttetsző zománc függőleges oldalon van. Itt a kiegészités ráolvadhat, lefolyhat a fémre, ahonnan nem távolítható el. Ez elkerülhető birsalmamag főzet hozzáadásával és a hőfok gondos megválasztásával, de ez nem ajánlható a veszélyessége miatt.

e. Amennyiben olyan részen hiányzik a zománc a tárgyról, ahol nem tudjuk egyértelműen kikövetkeztethi, hogy milyen lehetett eredetileg (arc, figura, ornamentika stb.), ott természetesen nem végezhetjük el a kiegészítéseket.

f. A kiegészités akkor sem lehetséges, ha a tárgy erősen deformálódott, mert az egyengetésnél lepattannának az ép részek is.

7. Befejezésül még egy megvizsgálandó problémát kell elmondanom. Az, hogy a zománc teljesen amorf szerkezetű, az a szakirodalomból vett feltételezés, amely az üveg tulajdonságain alapul.

De ezt bizonyos mértékig megváltoztathatja a különböző oxidok jelenléte. Ezért szükségesnek látszik egy röntgendiffrakciométeres mérést elvégezni, ami a kemencével van összeépítve. Ezáltal el240