Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Antonyan, Arkady S. - Bankovsky, Nicholas N.: Az ismétlődő károsodások megelőzése a szobrászatban

tét csapokkal rögzítettük. A nagyobb pontosság kedvéért a sze­relőkapcsokat a blokkok összeillesztésekor készítettük. Gipsz- alzatokat készítettünk annak érdekében, hogy elkerüljük az al­só él megsérülését és hogy a magas dombormű súlya egyenletesen oszoljék el minden egyes blokkon. A dombormű szilárdításának minden műveletét a hátoldal felől végeztük, amely a szemlélők elől teljesen rejtve van. A konzerváláshoz a magas reliefet szilárditó és viztaszitó vegyületekkel kezeltük. összefoglalásul vissza kell térnünk a károsodások legvaló­színűbb eseteire és ezek előre való megjósolásának módszerére. A megelőzésnek ez a legfontosabb problémája és ennek megoldása lehetővé teszi számunkra, hogy elkerüljük a károkat és hibák esetében - amennyire csak lehetséges - semlegesítsük ezek követ­kezményeit . Saját tapasztalatunkból Ítélve, minden konzervátor vagy ku­rátor minden valószínűség szerint meg tudja mutatni a szobron található legsebezhetőbb helyeket. Ezek leggyakrabban: az előre- ugró részek, kis részletek, mint az ujjak, orrok, ruharedők, va­lamint a különböző tartozékok. Ha önök megkísérlik meghatározni a leggyakrabban előforduló károsodásokat, meglepetésükre azt fogják találni, hogy ugyan­azoknak a részleteknek sérüléses károsodásaiban bizonyos szabály- szerűség, szelektivitás mutatkozik, néha ismételten ugyanazokon a tárgyakon. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy a kőszobrokra jel­lemző "fokozottan kockázatos zónák" körülményeiről beszéljünk. Mint ahogy a fentiekből is kitűnik, a szobor lehetséges ká­rosodását előre lehet látni. Ezért egy speciális "dokumentációs forrás" céltudatos összegyűjtése nagyon fontos, különösen azokban az esetekben, amikor baleset történik és restaurálásra lesz szük­ség. (12.fénykép). a konzervátoroknak jelenleg, sajnos, nem áll­nak elegendőképpen teljes és meggyőző erejű dokumentációs anya­gok rendelkezésükre, amikor elvesztett töredékek restaurálásá­hoz kezdenek. A legjobb esetben általános fénykép van a szobor­ról, amelyen az elveszett töredéket nehéz felfedezni. A konzer­vátor rendszerint csak közvetett anyagokat talál, ami a munkáját nehezebbé teszi. Kívánatos tehát, hogy a javasolt dokumentációs forrást minden múzeumi szoborgyüjteményben felállítsák. Ez a for­17

Next

/
Thumbnails
Contents