Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Antonyan, Arkady S. - Bankovsky, Nicholas N.: Az ismétlődő károsodások megelőzése a szobrászatban

tét csapokkal rögzítettük. A nagyobb pontosság kedvéért a szerelőkapcsokat a blokkok összeillesztésekor készítettük. Gipsz- alzatokat készítettünk annak érdekében, hogy elkerüljük az alsó él megsérülését és hogy a magas dombormű súlya egyenletesen oszoljék el minden egyes blokkon. A dombormű szilárdításának minden műveletét a hátoldal felől végeztük, amely a szemlélők elől teljesen rejtve van. A konzerváláshoz a magas reliefet szilárditó és viztaszitó vegyületekkel kezeltük.

összefoglalásul vissza kell térnünk a károsodások legvalószínűbb eseteire és ezek előre való megjósolásának módszerére.

A megelőzésnek ez a legfontosabb problémája és ennek megoldása lehetővé teszi számunkra, hogy elkerüljük a károkat és hibák esetében - amennyire csak lehetséges - semlegesítsük ezek következményeit .

Saját tapasztalatunkból Ítélve, minden konzervátor vagy kurátor minden valószínűség szerint meg tudja mutatni a szobron található legsebezhetőbb helyeket. Ezek leggyakrabban: az előre- ugró részek, kis részletek, mint az ujjak, orrok, ruharedők, valamint a különböző tartozékok.

Ha önök megkísérlik meghatározni a leggyakrabban előforduló károsodásokat, meglepetésükre azt fogják találni, hogy ugyanazoknak a részleteknek sérüléses károsodásaiban bizonyos szabály- szerűség, szelektivitás mutatkozik, néha ismételten ugyanazokon a tárgyakon. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy a kőszobrokra jellemző "fokozottan kockázatos zónák" körülményeiről beszéljünk.

Mint ahogy a fentiekből is kitűnik, a szobor lehetséges károsodását előre lehet látni. Ezért egy speciális "dokumentációs forrás" céltudatos összegyűjtése nagyon fontos, különösen azokban az esetekben, amikor baleset történik és restaurálásra lesz szükség. (12.fénykép). a konzervátoroknak jelenleg, sajnos, nem állnak elegendőképpen teljes és meggyőző erejű dokumentációs anyagok rendelkezésükre, amikor elvesztett töredékek restaurálásához kezdenek. A legjobb esetben általános fénykép van a szoborról, amelyen az elveszett töredéket nehéz felfedezni. A konzervátor rendszerint csak közvetett anyagokat talál, ami a munkáját nehezebbé teszi. Kívánatos tehát, hogy a javasolt dokumentációs forrást minden múzeumi szoborgyüjteményben felállítsák. Ez a for17