Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Koppán Zsolt: Kopott érmek olvashatóvá tétele röntgenezéssel

Nem kivánom önöket speciális szakemberek számára információt adó műszaki paraméterekkel untatni, megpróbálom a restaurátor szemszögéből tárgyalni a dolgot.

Kétféle megoldás kínálkozott. Abban mindegyik megoldás megegyezett, hogy az előlapot és a hátlapot a felvétel számára a képen külön választottam. Amiben különböztek egymástól az

az, hogy az egyik közvetett, a másik közvetlen eljárás.

Először a közvetett eljárást ismertetem, ami tulajdonképpen nem mindig alkalmazható, de már ezzel is jó eredmény érhető el. Vannak olyan érmek, ahol a veret eléggé plasztikus, de szabad szemmel nem értékelhető, mivel deformitások, karcok és korróziós nyomok zavarják az értelmezését. Ilyen esetben a következő a megoldás: leheletvékony finom szilikongumi lenyomatot készitek mindkét felületről úgy, hogy a negativ hátoldala sima egyenletes vékony réteget képezzen. Ezeknek a vékony lenyomatoknak a mélyedéseit feltöltöm (mintegy kitöltőm) GASTROGAFIN kontrasztanyaggal és igy készitek róluk finom lágy sugárral felvételt, ahol már különválasztva jelenik meg a két oldal karakteres rajza.

A második eljárás, közvetlen eljárás, ahol egy apró trükkel szinte 100 %-os eredmény érhető el. A radiológia ismeri a rétegfelvétel technikáját, az un. tomográfot, amely egy bonyolult technikai eszköz segítségével a kívánt rétegről ad információt.

A nem kívánt réteget pedig elmossa. Sajnos ez a módszer az érem vizsgálatához nem alkalmazható, mivel az érmek viszonylag vékonyak, rajzolatuk finom és kicsi, igy a tomográf nem képes elmosni a zavaró oldalt és nem képes kiélesiteni a kívánt felületet. Az általam kidolgozott eljárás teljesen más. Elválasztja a rétegeket egymástól, de ellentétben a tomográfiái, nem technikai berendezéssel, hanem a sugárfizika és kémia lehetőségeivel. E sugárfizikai és kémiai lehetőségek a kontrasztanyagokban rejlenek.

Kontrasztanyagnak olyan sugárelnyelő tulajdonságú anyagot nevezünk, amelynek sugárelnyelő hatása eltér a vizsgálandó tárgy anyagától. Ha ez igy van, akkor ebből következik, hogy léteznek olyan anyagok is, amelyek hasonló, vagy megközelítő sugárelnyelő tulajdonsággal rendelkeznek, mint a vizsgálandó tárgy. Ez a felismerés adta azt az ötletet, hogy olyan anyagot válasszak, amelyhez közel áll a bronz, vagy ezüst ötvözet sugárelnyelő képessége.

185