Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Orcsik Éva - Szilágyi András: Köztéri és múzeumi márványszobrok tisztításával kapcsolatos tapasztalatok és konzerválási kísérletek
Az elmúlt évtizedekben számos kőtisztitási módszer született, de a legtöbbről kiderült, hogy jó esetben részeredményeket biztosit, néhányról viszont már tudjuk, hogy inkább káros. Az elmúlt évtizedekben ezt a munkát az idősebb generációhoz tartozó kiváló mesterek vállalták, akik a vonatkozó szakirodalom nem kellő ismerete miatt saját módszereket dolgoztak ki, melyek nem mindig állták ki a tudományos módszerek próbáját. Természetes, hogy a márványszobrok háborús kárainak, mechanikus sérüléseinek javitása szobrászati feladat, melynek elvégzését művész restaurá torra célszerű bizni. Az eredeti kőanyag felületeinek megtisztítása, esetleges konzerválása azonban már a nemzetközi elnevezés szerinti konzervátomak a feladata. Ilyen szakember képzése Magyarországon - legalábbis kő vonatkozásában - eddig még nem alakult ki. A múzeumi szobrokat és egyéb kőből készült műtárgyak restaurálását tekintve nemcsak hazánkban, hanem a nagy restaurátori hagyományokkal rendelkező országokban is kissé háttérbe szó rult, mint ezt a legutóbbi koppenhágai ICOM triennálén is tapasz talhattuk. (Kevésszámú előadás e tárgykörben, gyakorlati kőrestaurálási munka bemutatásának hiánya.) Remélhetőleg a közeljövőben beinduló hazai képzés, a kőrestaurálás elméletével és gyakor latéval foglalkozó szak enyhíteni fog ezen gondunkon. A fenti általános ismertetés után térjünk rá a márványszobrok tisztítására, amely a kőrestaurálás egyik legvitatottabb feladata . A Vörösmarty-tér felújítása indokolttá tette, hogy a 24 alakos Vörösmarty-szoborcsöpört is felújításra kerüljön. Ennek érdé kében 1983 nyarán egy előzetes, "nagytakarítás" jellegű tisztításra került sor, mely egyben alkalmat jelentett a szobor állapotának felmérésére is. A gépi berendezések nélkül, hideg, kisnyomású felületaktiv szert is tartalmazó vizzel végzett lemosás után a szoborcsoport carrarai márvány anyaga a keménymészkő talapzatnál sötétebb, egységesen szürke szinű maradt, a konkáv felületen kemény, fekete szinű "patinával". A szoborcsoport jellemző elszíneződését mutató kisebb sérülés felületénél vett minta alapján meg lehetett állapítani a szennyezettség kémiai ösz- szetételét, illetve igazolni lehetett - legalábbis morfológiailag - a carrarai márvány, eredeti, korrózió nélküli szerkezetét. 174
