Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Orcsik Éva - Szilágyi András: Köztéri és múzeumi márványszobrok tisztításával kapcsolatos tapasztalatok és konzerválási kísérletek
A felsorolásból világosan kitűnik, hogy leggyakrabban a bronz és a mészkő került alkalmazásra. A 44,5 % mészkőből a keménymészkő túlnyomórészt süttői és bulgár eredetű. A haraszti és a budakalászi kő a hatvanas évek óta szoboranyagként nem fordult elő. Az egyéb kőfajták közül a gránit a politikai emlékművek burkolóanyaga. Szobor mindössze egy készült köztérre - a Marx- Engels emlékmű. Ez egyáltalán nem meglepő, ha a megmunkálás nehézségeire gondolunk. A márvány és a műkő szintén kevéssé alkalmazott anyag köztéri szoborként. Kerámia anyagok megnevezése alatt samott és pyrogránit, valamint porcelán anyagú művek szerepelnek. Vitathatatlanul szi- nesitik a választékot, de tapasztalataink vegyesek. Sajnos Budapesten is előfordulnak szándékos rongálások és ezek az anyagok fokozottan sérülékenyek, javításuk rendkívül nehéz. Kerámia- burkolatoknál gyakoriak a rögzítési gondok, ezért a tömbszerű elemek alkalmazása megnyugtatóbb. Mindezek magyarázzák, hogy alkalmazási területük köztereinken meglehetősen behatárolt. A másik kis százalékban szereplő anyag az aluminium. Az aluminium szobrok zömmel az ötvenes évek első felében születtek. Megjelenésük lényegében kísérletnek minősíthető. Kisérlet volt ez a művészek részéről egy egyre hozzáférhetőbb anyaggal, ugyanakkor hivatalos támogatással kisérlet volt a bronz kiváltására is. Ma ezt az anyagot csak elvétve használják, főleg nonfiguratív munkáknál. A beton és a fa ugyan szintén szerepel szobrok anyagaként, de együttesen sem érik el a néhány tized százalékot. Most vizsgáljuk meg külön az 1945 előtt készült szobrokat anyaguk szempontjából: bronz 53 % vas 2 % horgany 1 % márvány 16 % keménymészkő 6 % puhamészkő 13 % műkő 9 % ÍOO § 172
