Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Serck-Dewaide, Myriam: Szoborrestaurátorok képzése

Végül a restaurálási gyakorlatot, az első időben, egy-egy- szerű problémából kiindulva, kisméretű tárgyon kell megkezde­ni, például: egy XVI. századi flamand oltárfal töredékén, amely konzerválási próblémát vet fel, de nincs átfestve. így kell megközelíteni a fertőtlenítésnek, a hordozó szilárdításának, a rögzítésnek, a dokumentálásnak és esetleg a retusálásnak prob­lémáit. Ugyanilyen módon kell megkísérelni kőtárgyakon előfor­duló egyszerű problémák megoldását. Minden hallgató dokumentál­ja és a befejezésig viszi munkáját. Ezzel egyúttal beavatást nyer a kutatás és dokumentálás gyakorlatába is. A harmadik év a műhelymunka egy fontosabb részéből, össze­tett struktúrájú átfestett műtárgyak restaurálásából áll. Mint­hogy az idő túl rövid ahhoz, hogy minden tanuló a restaurálás teljes műveletét végrehajtsa, rotációt szervezek mégoly módon, hogy mindegyik tanulónak egy vagy két hónap álljon rendelke­zésére olyan tárgyakon, amelyeket didaktikai értékük alapján választunk ki. Ezek a műtárgyak általában több éven át egyfoly­tában használhatók. Célunk, hogy előmozdítsuk a kapcsolatfel­vételt a kezelési technikák legtöbbjével, valamint az, hogy a különböző korszakokból származó, legkülönböző rendeltetésű anyagokra vonatkozó megoldások példáit maximális mértékben meg­ismertessük . Az utolsó évben a hallgatóknak, a rendelkezésükre álló idő­től és képességeiktől függően, két különböző gyakorlati munkát kell végrehajtaniuk; az egyiket kőtárgyon, terrakottán, vagy gipszen; a másikat polikróm fán. A tanulmányi ciklus egy kivá­lasztott téma tudományos kutatásával fejeződik be. Úgy vélem, hogy egy színvonalas termelőműhelyben eltölten­dő ötödik tanulmányi év nélkülözhetetlen tapasztalati elem len­ne abból a szempontból, hogy a hallgató megszerezhesse a po­likróm szobrok kezeléséhez szükséges szakképzettséget. 140

Next

/
Thumbnails
Contents