Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Ślesiński, Władysław: A restaurátorképzés és a restaurálás gyakorlati kézikönyve

SLESINSKI, WLADYSLAW A RESTAURÁTORKÉPZÉS ÉS A RESTAURÁLÁS GYAKORLATI KÉZIKÖNYVE A tudás átadása régóta szóbeli, Írásos és ikonografikus ha­gyományok alapján történik. Mindhárom módszer jellege változott a történelem során. Jelen referátumunk témájának megfelelően a kézikönyvek for­májában megjelent Írásos hagyományokkal fogunk foglalkozni. A kézikönyv, mint tudjuk, valamely tudományszak alapismereteinek gyűjteménye. A mi esetünkben ez a terület a műtárgyak konzervá­lása és restaurálása. Ennek gondolatmenete során a következő kérdések merülnek fel: 1. hogyan fejlődött ki a restaurálási kézikönyvek formája; 2. hogyan hasznosíthatja ezeket a kézikönyveket a tudomány; 3. és hogyan lehet ezeket a képzésben, illetve a gyakorlat­ban hasznosítani; 4. meg kell kísérelni feleletet adni arra a kérdésre, vajon kell-e egyáltalán ezen a területen kézikönyveket kiadni. Nehéz egyértelműen megállapítani, hogy mikor is jelent meg az első kézikönyv. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy magá­nak a restaurálástörténetnek kezdetéről is megoszlanak a véle­mények. Nevezetesen, hogy már az ókorban is beszélhetünk-e res­taurálásról, vagy csak a 18-19. század fordulójától, illetve még későbbi időponttól. Tudjuk, hogy még ma is vannak olyanok, akik a műtárgykonzerválást és -restaurálást nem tekintik tudományos területnek. Az első restaurálási kézikönyvek keletkezési idő­pontjának meghatározását nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy eredeti formájuk szabadon előadott gondolatokból, illetve fes­téstechnológiái értekezések fejezeteiből áll, mint amilyen pél­dául Vitruvius "De architecture libri decem" (Tiz könyv az épí­tészetről) c. műve. Hasonló példákat az alkimista művekben is 125

Next

/
Thumbnails
Contents