Múzeumi műtárgyvédelem 15., 1986 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Lodewijks, Johan: Restaurátorképzés

Például megtanulják a hallgatók, hogyan kell mérni a levegő re­lativ nedvességtartalmát, a világitás intenzitását, az ultra­ibolya sugárzás erősségét, ezenkívül megtanulnak egyszerűbb a- nyagelemzési és mikroszkópikus vizsgálati módszereket is. Az értékelés általános, hiszen vannak olyan kurzusok, ahol töb­bet szentelnek a gyakorlati oktatásra és kevesebbet az elméle­tire, illetve forditva. Ez annak a ténynek tulajdonítható, hogy minden egyes kurzusnál eltérő az elméleti tárgyak száma. Az alábbi lista szemlélteti, hogy elméletben mik tartoznak az el­méleti tárgyakhoz a restaurátorképzésnél, valamint, hogy körülbe­lül milyen óraszámban kerülnek azok oktatásra. Ha figyelembe vesszük, hogy a tanfolyam időtartama 4 év, ahol a negyedik évet teljes mértékben gyakorlati oktatás tölti ki, és a megtanult elmélet szerves része a gyakorlatnak, akkor az alábbi számitást végezhetők: Minden évben van 45 hét, heti ötnapos oktatás, napi hét tanórá­val, amelynek 70 %-a, azaz 1100 tanóra jut gyakorlati konzervá­lásra és restaurálásra, s 30 %-a, azaz 475 óra az elméleti okta­tásra. Tehát az első három év folyamán körülbelül 1425 elméleti tanóra van. Ezeket az alábbiak szerint lehet osztályozni:­művészettörténet és stilusismeret 150 óra­a civilizáció története 60 óra­a műszaki fejlődés története 80 óra­rajzolás és festés 120 óra­kémia és fizika 260 óra­biológia 40 óra­konzerválás 40 óra­mikroszkópia 40 óra­az elemzés szaktechnikája 60 óra­környezeti viszonyok tanulmányozása 40 óra­anyagismeret 60 óra­fényképészet 60 óra­dokumentáció készités 60 óra­konzerválási és restaurálási etika 70 óra 1140 óra 103

Next

/
Thumbnails
Contents