Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Dercsényi Dezső: Falfestmények helyreállítása Magyarországon

képek terén, melyeket a nedves föld századokon át megőrzött, de napfényre kerülésük után rövidesen konzerválásukról kellett gondoskodni. A múzeumokban dolgoztak táblakép restaurátorok, de falkép-restaurátori gyakorlatuk nem volt. Kezdetben az esztergomi Keresztény Múzeumban dolgozó Nikássy Lajos kísérletezett a falképek konzerválásával, majd Gerevich az olasz restaurátor iskola egyik legismertebb személyét, Mauro Pellicioli-t hivta meg. A bergamaszk restaurátor jelentős műhellyel is rendelkezett s munkatársaival együtt megismerve, megkedvelve Magyarországot, itt több feladatot látott el.

Esztergomban elsősorban rögzítették és letisztították a falképeket, sőt a kápolna déli falának első fülkéjében levő a- postol freskót le is választották a falról (4.kép), mert a hordozó kőréteg a mögötte lévő föld beásások miatt szennyezett volt. Tudomásom szerint ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon freskót leválasztanak és vászonra huzva újra vissza is helyezzenek a falra. A falképeken csak konzerválás! és tömési munkát végeztek. A töméseken is csak akkor alkalmaztak restaurátori beavatkozást, ha azt a kép egysége szükségessé tette. Egyes helyeken (ahol ez nem volt zavaró), még a vakolat melletti kőfelületet is meghagyták. A falképekkel kapcsolatban is érvényesült tehát Gerevich szigorű műemlékvédelmi álláspontja.

Esztergomon kivül Pellicioli-ék Jákon XIII. századi falképeket állítottak helyre a főszentélyben, illetve a déli toronyaljban (5.kép). Legnagyobb munkájuk azonban a sümegi Maulbertsch freskó helyreállítása volt.

A sümegi - külsőleg jelentéktelen - templomot 1757-58-ban a fiatal Maulbertsch valósággal a padlótól a boltozat záradékáig kifestette. A rendkívül komplikált ikonográfiái program képi megvalósitása áz osztrák mester egyik legbravurosabb és kvalitásosabb műve. Közel két évszázad alatt azonban teljesen elpiszkolódott. A viszonylag magas templomban a gyertyák füstjétől, de főként, hogy az istentiszteletek alatt a tömött templom párás és poros felmelegedett levegője az esti lehűléskor a hideg falakra rakódott le. A szentély egyik alakján meghagyott tanu-felület ma is jelzi, milyen mértékben sötétült el a falkép (6.kép).

93