Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Baynes-Cope, Arthur David: A kiállítás feltételeinek szabványa
Slkerült-e elérnünk azt, amit akartunk? Valószinűleg nem. A Szabvány egy szerény, szerényen megszerkesztett okmány. Nem volt emelvényünk vagy pulpitusunk, ahonnan egy képzett szónok vagy prédikátor szólalt volna meg. Cimében csak levéltárakra vonatkozik, igy lehet, hogy azok, akik nem levéltárosok a cime után nem is érzékelik, hogy milyen hasznos lehet más területen is. Ritkán tárgyaltam a tárolás témájában olyan építésszel, aki hallott volna a Szabványról és általában az épitész csak akkor értesül róla, amikor már megtervezett egy könyvtárat. A kiál- litás-tervezők közömbösek, nem érdekli őket sem igazán a Szabvány. A kép azért nem ennyire szomorú. Izlandon éló emberek egy külön "otthont” terveztek a legrégibb mondák kéziratainak, még több elővigyázatossággal őrzik azokat, mint amikre mi a Szabványban gondoltunk. Könyvtár, levéltár és múzeumi látogatásaim során tapasztalatok javulást általánosságban is, és az egyes tárgyak kiállítási módjában is. Nos, és ami a jövőt illeti? Remélhetőleg a felújított és kibővített Szabvány a közeljövőben kiadásra kerül. Nagyobb terjedelmet szenteltünk a könyvek megfelelő védelmének és a szükséges tanácsadásnak. Bár majdnem 20 évvel ezelőtt megegyeztünk abban, hogy nem foglalkozunk raktárigazgatással, mivel nagyon kevés ismeretünk volt ebben a témában a muzeumvezetőkhöz képest. Most mégis készítettünk egy függeléket, amely tanácsokat ad azzal kapcsolatban, hogy milyen feltételeket lehet és kell elvárni a kölcsönadó- és vevőtől, már ami az anyag biztonságát és őrzését illeti. Az egyik ilyen kitétel érthető módon az, hogy az anyagot csak a Szabvány fő részében lefektetett feltételek mellett lehet kiállítani. A jövő? Az önök kezében van. Mint már említettem a Szabvány létezik, sokoldalú és szakszerű, nemcsak levéltári anyagokra vonatkozik, hanem múzeumi tárgyak széles körére is lehet alkalmazni, önök számára itt a lehetőség, hogy használják! 47