Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Jedrzejewska, Hanna: Gondolatok az épületek belsejében lévő relatív páratartalom problémájáról
számos gyakorlati probléma megoldásában segítséget nyújtanak. Általában véve, a higroszkopikusság az AH szintnek = a levegő vizgőz-tartalmát befolyásoló egyik legfontosabb tényezője. 4. Az "ideális” állapotot a leggyakrabban a belső, a zárt levegőnek a külsővel való kicserélése szünteti meg. Igazság szerint a múzeumokban nincsenek hermetikusan zárt szobák. A kivülről, vagy a többi teremből áramló levegő ellenőrizhetetlen mértékben befolyásolja a viz-gőztartalmat és a hőmérsékletet, és teljesen megzavarja az RH tervezett stabilitását. Ebből adódóan a lehetséges huzatok, rések és hézagok alapos elemzése egy helyiség páratartalmának szabályozásakor elsőrendű fontosságú.'*' Vannak olyan helyzetek, amikor a külső levegő beáramlása nagy mértékben csökkenthető, ez különösen a raktár- helyiségekre érvényes. De a kiállitótermekben, a galériákban, a- hol látogatók jönnek-mennek, ajtót nyitnak, néha ablakot is (!), gyakran lehetetlen bármilyen páratartalomszabályozás. Ilyen körülmények között végső megoldásként a kiállított tárgyakat az erre a célra épitett szekrényekbe kell zárni. 5. Az 1. pontban leirt "ideális" helyzet negyedik követelménye, hogy a helyiség üres legyen (semmi se legyen benne). Ez természetesen egy irreális feltétel. Az intézmény helyiségei, különösen a raktárak rendszerint zsúfoltak, s ez a levegő keringésének akadályozását, helyi hőmérsékletkülönbséget jelent, különböző higroszkopikus tulajdonságú anyagok egy helyen való tárolásából adódóan az abszolút páratartalom a hőmérséklet és az RH ingadozását eredményezi. Ilyen esetekben kilátástalan vállalkozás a kellő páratartalom feltételeinek bizto24