Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Palágyi Sylvia: A balácai villa főépületében talált festmények
Természetesen a fal folyosó felőli oldala, amelyik a leborulás után felülre került, már kevés eredeti részletet őrzött meg. Kis felületen megfigyelt sárga sávos és vékonyabb sötét rácsos diszitésű töredéke a Rhé által a folyosó másik falán rajzolt részlettel azonos lehetett. S hogy miért fordulhatott elő, hogy az első ásatási szakaszban nem találták meg ezt a peristylium teljes D-i oldalát boritó falfestményt és hogy miért kerülhettünk mi abba a szerencsés helyzetbe, hogy feltárhassuk ezt a maga nemében egyedülálló falképet, kétféle magyarázat kínálkozik. A veszprémi káptalan és a szomszédos veszprémiajszi kisbirtokosok területének határa pontosan a peristylium D-i harmadánál húzódott. Amikor a birtokrészek tulajdonosai végre hozzájárultak a hiányzó épületrész feltárásához, a peristylium három falának ismeretében a hiányzó negyedik oldal megrajzolását, kiásás nélkül is, el lehetett végezni. Másrészt, egyszerűen körbeásták a folyosó felől a belső udvart határoló falakat, s a kidobott földet egyszerűen a nagy üres részbe, a belső udvarra vagy annak egy részére hányták, amelynek eltávolítása később nehézségekbe ütközött. Tény az, hogy az udvarra borult falfestmény első feltárására a leesett töredékek dokumentálás utáni felszedésére 1977-78-ban került sor. Abban az előnyös helyzetben lehettünk, hogy már a rajzos dokumentációt, a falfestmény első tisztítását is azok a restaurátorok - Král Éva, Felhősi István - végezték, akik a felszedési munkákat is maguk oldották meg a veszprémi muzeum restaurátoraival együtt. Munkájukat mindenképpen meghatározta, hogy élve a lehetőséggel, a falképet eredeti helyén, tehát a peristylium D-i oldalára visszaállítva, kívántuk bemutatni. A régész kívánsága csak az volt, hogy maximálisan vegyék figyelembe a leborult falfestménydarabok elhelyezkedéséről készült rajzot, amely a fotódokumentációval együtt biztosítja a falkép helyreállításának nagyfokú hitelességét. Baláca esetében - a falon talált kisebb töredékeket leszámítva - első alkalommal adódott lehetőség egymáshoz tartozó nagy falképfelületek megfigyelésére, önmagát adó rekonstrukcióra. A faszerkezet előnyei ebben az esetben kétségkívül mérhetők. 155
