Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bachmann Zoltán: A pécsi késő római emlékek védőépületeinek tervezése
mutathatók a római templom padlószintjén feltárt középkori emlékek, leletek is. Az I. számú "Péter-Pál" sirkámra A korábbi védelem megvalósulási tervei itt sem álltak rendelkezésünkre. Ugyanakkor néhány alapvető dolog tisztázására feltétlenül szükség volt. Meg kellett győződnünk a meglévő védőépület alakjáról. A Möller- féle védőépület belső falsikja mindössze 18-20 cm-re van a sir- kamra külső kontúrjától, tehát a szűk tér miatt nem járható körül. Kérdéses volt számunkra az is, hogy az emléktől keletre lévő - és Gosztonyi Gyula rajzán is jelzett - sirkamra létezik-e, vannak-e benne falfestmények, tehát be kell-e vonni majd a védelem körébe? Megállapítottuk, hogy a Möller-féle védőépület építésekor a keletre lévő sirkamrát elbontották, északról pedig a székesegyház délkeleti tornyának megerősítésekor vasbeton szerkezettel töltötték ki a sirkamra északi és a székesegyház déli fala közötti teret. A bontást - ezt a szó szerint "kemény" feladatot - olyan kíméletesen kell majd végrehajtani, hogy a vasbeton védőépület alatt nyugvó emlék dungaboltozatos építménye ne károsodjék. Úgy okoskodtunk, hogy célszerű itt a II. számú "Korsós" sirkamra nem megfelelő védőépületének bontásánál már kipróbált módszert alkalmazni: 40x40 cm-es hálóban lyukakat furunk a bontandó vasbetonba, ezekbe a lyukakba hosszában félbevágott acélhengereket (un. sonkákat rakunk), a két félhenger közé vitt hidraulikus erő (ez praktikusan egy légkalapács ereje) szinte elmorzsolja a betont. A beton szétmorzsolása után csak a csupasz acélháló marad meg, amit már könnyen rutinszerűen távolítunk el. Az I. számú "Péter-Pál" sirkamra védőépületének koncepciója - különösen műszaki megoldásokban - hasonló az eddigiekhez. Az eltérést a sirkamra kis méretei indokolják, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a néző belépjen a festmények veszélyeztetése nélkül. 148
