Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Bachmann Zoltán: A pécsi késő római emlékek védőépületeinek tervezése

A tárgyalt emlékek közül a cella trichora fekszik legközelebb a jelenlegi térszinthez. Fala csak 50-80 cm-es magasságban maradt meg, belső padlószintjétől számítva.

Ráadásul a cella trichora padlója alatt húzódik a székes- egyháztól északra - a Möller tervei szerint megépített, a székesegyházat védő, egyébként kiváló - szivárgó rendszer 50 cm átmérőjű elvezető csatornája is, mely a székesegyház vörösfenyő cölöpökön álló alapozásához készült, a talajvizszint stabilizációjára. Erre építették rá a székesegyháztól nyugatra lévő térség víznyelő aknáit, ide kötötték be a tetővizek csatornáit is. (Ezeket az aknákat - mivel a trichora eredeti előterébe, illetve a tervezett védőépület kontúrján belül esnek - a rekonstrukció során kiváltjuk.)

1954-ben tervet készítettek arra, hogy a cella trichora falképeinek rohamos "pusztulását megakadályozzák. A terv elvben szintén helyes volt, ahol hozzáfértek kívülről és felülről a trichora karéjaihoz (ez jobbára csak az északi és kevéssé a keleti karéj külső kontúrja volt), ott kiszedték a falképeket hordozó fal mögül a földet és építettek egy szellőzést biztositó téglafalköritést. A két fal közötti mintegy 20 cm-es légrést a püspöki palota falába épitett szellőző kürtökkel gravitációs utón kivánták kiszellőztetni, hogy legalább a föld nedvességéből adódó párát elvezethessék. Ez segitett ugyan valamit az állapot javításában, de a cella trichora belső légterében továbbra is tapasztaltunk páralecsapódást, szaporodnak a mikroorganizmusok, és fokozódott a sók kiválása is a falképeken.

Gondot jelentett számunkra, hogy bár a helyreállitás terveit ismertük, mégsem tudtuk, mi épülhetett meg ebből. Egyébként a teljes megkutatáshoz nem volt elég pénzünk. Tanulságot jelent számunkra, hogy a műemléki helyreállításoknál a ténylegesen elkészült munkák megvalósulási tervdokumentációja fontosabb az utókor számára, mint a koncepcionális terv.

A tervezéshez szükséges hiányzó adatokat végül is a bányászok segítségével állapítottuk meg: kérésünkre kutató aknákat, vágatokat ("alagutakat") készítettek azokon a helyeken, ahol homályosak voltak az ismereteink.

146