Múzeumi műtárgyvédelem 14., 1985 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Pintér Attila - Radukov, Angel: A pécsi festett ókeresztény sírkamrák restaurálásának problematikája
PINTÉR, ATTILA - RADUKOV, ANGEL A PÉCSI FESTETT ÓKERESZTÉNY SÍRKAMRÁK RESTAURÁLÁSÁNAK PROBLEMATIKÁJA A magyarországi ókeresztény emlékek között jelentősek a temetkezési célt szolgáló festett sirkamrák. E műemléktipus kultúrtörténeti értékét hazánkban már korán (1780-ban -, az úgynevezett I. számú festett sirkamra előkerülésekor fölismerték. Erről való gondoskodás, a megőrzés gondolata már a múlt század közepén megfogalmazódott, még a magyar műemlékvédelmi szervezet megalakulása előtt. E sirkamra fennmaradását biztositó első védőépület is 1864-ben készült el, amely a maga idejében valószínűleg egyedülálló védelmi megoldás volt. Jelentősége röviden abban foglalható össze, hogy a helyreállitók felismerték a fenntartás problematikájának egyik kulcsfontosságú kérdését, a környező talajtól való izolálás szükségességét. Ebből kifolyólag a sirkamrát földalatti védőépülettel látták el. Falainak külső oldalát a föld tői megszabadították és közte és a védőépület között légrést hagy tak. A védelem eredményeként megszűnt az oldalról ható közvetlen nedvességvándorlás és a káros sók utánpótlása. A helyreállitások történetének ismertetése előtt azonban szükséges néhány szót szólni e műemlékek környezeti adottságairól és azokról az általános problémákról, amelyek a megóvással kapcsolatban felmerülnek. A sirkamrák 3-6 méter mélyen voltak, földdel, törmelékkel többnyire betemetetten, a jelenlegi járószint alatt. A környező talaj agyagos, magas nedvességtartalmu, szulfátokkal és kloridokkal szennyezett hordalék. A feltárás előtti, azaz a külső légtértől elzárt állapotukban - a természet egyensúlyi helyzetre való törekvése következtében - nem érte őket különösebb károsodás. Előkerülésük után azonban ez a "nyugalmi" állapot megbomlott. Mindenekelőtt megindult, egy a festmények felülete felé tartó kapilláris nedvességvándorlás. A talajból szivárgó nedvesség korlátlan mértékben hozta felszínre a festékréteget kárositó sókat. 127
