Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Visy Zsolt: A Weissenburgban feltárt római fürdő restaurálásának tapasztalatai

A fürdő egyik kétségtelenül leglátványosabb része az ugyancsak csiszolt , solnhofeni kőlapokkal burkolt nagy hideg vizes medence a késői időszakból. A burkolat egy része épségben vészelte át a fürdő pusztulását. A medence eredeti szépségének bemutatására a teljes rekonstrukció látszott a legjobbnak. A megva- lósitás során az összeragasztott régi kőlapok is uj alapozást kaptak, de a pontos felmérés következtében minden darab az eredeti helyére került vissza. Az oldalfalak burkolata csak az egyik sarokban lett teljesen kiegészítve, azért, hogy az ülőlépcső és a küszöb szintje érzékelhető legyen.

A harmadik fő épitési fázis frigidariuma helyén korábban egy fűtött helyiség és egy praefurnium volt. A frigidarium egyik részét lemélyitették a praefurnium szintjéig, hogy láthatóvá váljék a fűtőberendezés és a válaszfal. A lemélyitett rész egyik oldalán azonban egy földmetszet alakult ki, amelyben szépen látszanak a hamus, faszenes és törmelékes rétegek. A fürdő mozgalmas történetének e beszédes bizonyitékát mindenképpen meg kellett őrizni. A munka a metszet sikjának gondos letisztításával és kémiai szilárdításával kezdődött. A megszilárduló 1-2 cm vastag kéreg önmagát ugyan képes volt megtartani, de aligha tudta volna fölfogni hosszú időn keresztül a mögötte lévő laza földtömeg nyomását. Ezért a restaurátorok rendkívül óvatosan egy árkot nyitottak a metszet mögött, hogy hátulról elérve a szilárd kéregig egy támfallal erősítsék meg azt. E munka ráadásul egy újabb vízmedence föltárását eredményezte, amely addig a frigidarium kőlap-burkolata alatt rejtőzött.

Nem sokkal a fürdő pusztulása után, részben fölhasználva néhány, még álló falát, nyugati részén egy lakóházat emeltek. Ennek a háznak a habarcs nélkül rakott nyugati fala a kerek laconicum és két fűtőhelyiség falcsonkja fölött halad el. E korábbi, fontos építészeti részletek bemutatásáról természetesen nem lehetett lemondani a kései épület kedvéért. A gondot az jelentette, hogy az uj fal alapozása csaknem 1 méterrel a korábbi szintek fölött húzódik. Hogy az összes lényeges jelenséget be lehessen mutatni, a restaurátorok azt a megoldást választották, hogy a kései ház alapozási szintje alatt egy alacsony, földdel beszórt falat emeltek. így sikerült a fal két különálló szaka-55-