Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Visy Zsolt: A Weissenburgban feltárt római fürdő restaurálásának tapasztalatai

akár az ismeretszerzés rendszerességét, akár pedig annak milyenségét tekintve. Különösen élesen vetődik fel ez a kérdés, amikor restaurátorainktól egy külföldi munka során kimondva vagy kimondatlanul az "akadémiai" képzettséget kérik számon.

Természetesen más az aktiv és más a passziv nyelvtudás. Mig a kellő szakirodalmi tájékozottság megszerzésére elegendő az utóbbi, külföldi kiküldetés vagy munkavállalás esetén természetesen a nyelvi ismeretek messzemenő aktivizálására van szükség. Attól tartok, ezen a téren még szomorúbb a helyzet, mint az előzőben. Ennek a tarthatatlan állapotnak már most is érezhetők a jelei, de a jövőben ez a folyamat vélhetően erősödve súlyosbítani fogja a gondokat. Nélkülözhetetlennek tartom ugyanis, hogy a restaurálásban is tapasztalható, egyre növekvő specializálódás sál ne csak néhányan, hanem minél többen igyekezzenek lépést tar tani. Ennek pedig a szakirodalomban való jártasságon túl a nemzetközi - közvetlen-szakmai kapcsolattartás a legjobb eszköze.

A nyelvismeret hiánya azonban minden ilyenfajta kapcsolattartást többek között a külföldi munkavállalást is megakadályozhatja.

A kérdés másik oldala természetesen az, hogy a múzeumi restaurátorokkal szemben milyen elvárások jelentkeznek. A mennyiségi igények, az esetenként gyenge, de általánosságban sem korszerűnek mondható műszerezettség, az akadozó és hiányos vegyszerellátás, amely a hetvenes években tapasztalható viszonylagos fellendülés után a kényszerítő okoknál fogva visszaesve, ismét erősebben érezteti hatását, valamint az, hogy a restaurátori munka és ennek következtében e tevékenység képviselői olykor még mindig nem élvezik a nekik kijáró megbecsülést, erősen befolyásolják a kérdés megítélését. Sajnálatosan befolyásolja általában a múzeumokat és talán az irányitó hatóságokat is az a meggyökeresedett, de alapjában véve a korábbi helyzetet tükröző társadalmi értékítélet, amely művészi teljesítményként értékeli például egy nagyszobrászati emlék konzerválását és kiegészítését, de mestermunkának, ha úgy tetszik, szakmunkának egy antik kisplasztika hasonló feldolgozását, holott nagyon valószínű, hogy a nagyjából azonos művészi, művészettörténeti tudás és intuició mellett az utóbbihoz jóval alaposabb természettudományos ismeretanyagra van szükség. Kár, hogy az eltérő értékítélet az anyagiakban is lecsa pódva megosztja a restaurátorokat.-48-