Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Báthy Géza: A berettyóújfalu-herpályi neolitikus kemence "in situ" felvétele és rekonstrukciója

BÁTHY GÉZA:

A BERETTYÓÚJFALU-HERPÁLYI NEOLÍTIKUS KEMENCE „IN SITU” FELVÉTELE ÉS REKONSTRUKCIÓJA

A MTA Régészeti Intézete dr. Kalicz Nándor vezetésével 1978 óta tárta fel a Berettyóújfalu melletti telit. A feltárt neolitikus telep és az aránylag ép sütőkemencék régészetileg kiemelkedő jelentőségűek.

A Berettyóújfalu - herpályi teli névadója a késő neolitikus herpályi kultúrának. Elterjedése: Bihar-, Békés megye és Erdély nyugati része. A település radiokarbon kronológia szerint kb. i.e. 3.900-3.400 között virágzott. Kortársai a tiszai kultúra (Szegvár, Kökénydomb, Gorzsa) és a lengyeli kultúra (Zengővárkony,

Aszód) .

Herpály többrétegű teli-település. Keleti mediterán eredetű települési forma: a többszáz éves egy helyben lakás során az a- gyagházak a gyakori ujraépitések miatt rétegeikben egymásra rakódtak. A falu házai szűk területen épültek fel. A 60-70 %-os beépítettség eredményezte, hogy tűzkatasztrófa esetén az egész település végigégdtt. Régészetileg ennek köszönhető, hogy a házak falai 40-60 cm-ig megmaradtak, nemkülönben a kemencék is.

A feltárt sütőkemence-tipus sajátságosán jellemző a herpályi kultúrára: 2/3-1/3 arányban borda választja el a sütőlapot és parázstartót. Idézem az ásató régész-kolléga által a rekonstruált lelet bemutatásához megadott szabatos ismertetést: "Kemence elkülönített sütőlappal és parázstartóval a Berettyóujfalu-her- pályi kőkori település X. házából, i.e. IV. évezred."

Teli-településen először itt sikerült megfigyelni hazánkban emeletes házakat: a beomlott rétegek elhelyezkedése egyértelműen ezek meglétét tükrözte. Az ásatás során talált rézből és spondilus kagylóból készített tárgyak, obszidián és különleges kova eszközök alapján megállapítható, hogy a település igen fontos helyet foglalt-35-