Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Szlabey Györgyi: Régi bőrkötésű könyvek károsító tényezőinek vizsgálata
Ha kezünkbe veszünk egy könyvet, nem gondolunk arra, hogy az nemcsak a gondolkozó ember szellemi alkotásának hordozója, hanem az ipari és a művészi szakmunkának együttes eredménye is. A könyv megjelenési formáját, fejlődésének szakaszait az alkalmazott anyagok határozzák meg, szépségét anyagszerüségének, a felhasznált anyagok harmóniájának köszönheti. Előállításakor a papir-, bőr-, textil-, festék- és műanyaggyárak termékeit egyesitik. Ezekből az anyagokból a könyvtervezők meghatározzák a könyv nyomdatechnikáját és a könyv kötését. Ezek képezik a művészi szakmunkát. A könyv összetett termék, különféle anyagokat zár magába, amelyek egy egységet képeznek. A meg irt pergamenlapokból, vagy a kinyomtatott papírlapokból iveket készítettek, az iveket a bordazsinórral összefűzték. A régi könyvekhez fatáblákat, vagy az akkoriban értéktelen, kidobásra szánt, teleirt vagy kinyomtatott papírlapokat használták fel, amelyeket gesztenye-, búza- vagy rozsliszttel, csont- vagy bőrenyvvel kentek meg, majd egymásra tették, összeragasztották és préselték. Értékes anyagok kerültek napvilágra régi könyvek kötéstábláiból az Egyetemi Könyvtárban 1974 és 1975 évben, amikor a Magyar Tudományos Akadémia, Régi Magyarországi Nyomtatványok Munka- csoportjának kérésére, a Kulturális Minisztérium Könyvtári Osztályának támogatásával munkatársaimmal a régi könyvek könyvtábláinak "tömitő anyagából" 3616 db papirtöredéket (kézirat, ősnyomtatvány, RMK anyagot) választottunk szét és tisztítottuk meg. A munka során ügyeltünk arra, hogy egyetlen darab se menjen veszendőbe. A szétválasztott papíranyagot csak akkor konzerváljuk, ha az tudományos szempontból értékesnek bizonyul. így a felesleges munkát elkerültük. Ezzel egyidőben fejtettük le és tisztítottuk meg, majd fertőtlenítettük és konzerváltuk a felbecsülhetetlen értékű, könyvtáblákat boritó, sokszor mindkét oldalán teleirt pergamenlapokat. Több mint ezer (1007 db) régen megirt, néha iniciáléval diszitett, kódextöredék (fragmentum) áll a kutatók rendelkezésére . A könyv kötéstábláinak beboritására megirt vagy uj pergament, bőrt, bársonyt, vásznat vagy papirt használtak. Diszitésül vereteket, csatokat, aranyozásokat, vaknyomásokat alkalmaztak. Ma-242-
