Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Tóth Márta: Egy XIX. századi empire ruha restaurálása

1804-ben Napóleon (a győztes hadvezér) római mintára első konzul lesz, majd császárrá koronáztatja magát - mindenben a római császárságot kivánja utánozni. Ugyanakkor folytatja a XIV. Lajos által megkezdett hagyományt: megköveteli udvarának tagjaitól a jó öltözködést, s igyekszik a francia divatipar érdekeit szem előtt tartani. Megtiltja az indiai batiszt és muszlin behozatalát, előnyben részesiti a lyoni selyemszövők termékeit.

Az empire nődivat a directoire alatt kialakult divat lecsillapodott, méltóságteljesebb változata.

A női ruhák anyaga túlnyomórészt mintásán szőtt selyem, az alapszín változatlanul a fehér. A lágyan redőzött ruhák, tunikák már nem átlátszóak, a kivágások kisebbek. Az ujjak buggyosak, de általában hosszú kesztyűt viselnek (vagy csuklóig érő sima ujj- részt a vállnál levő buggyhoz kapcsolva) . A mell alatt elvágott ruha elől kevésbé, hátul bőven ráncolt, igy a női test formáit már nem tárja olyan nagyvonalúan a világ elé. A mindennapi viseletből lassan kiszorul az uszály, sőt az 1810-es évekre már a lábfej is jócskán kilátszik. A ruhák alját gyakran disziti más szinű szegély, futó kutya vagy meandercsik, esetleg farkasfog.

A cipő lapos, puha, mélyen kivágott.

Az európai divat erősen hat a magyarországi öltözködésre is. Előkelőbb körökben a hagyományos magyar viseleti formák háttérbe szorulnak. A XVIII. században már általánosa francia divat követése. A XIX. század elejére a nemzeti sajátosságú viselet szinte eltűnik (illetőleg diszöltönyként marad meg). Az empire divat is gyorsan terjed leányaink és asszonyaink körében. Csoko- nay Vitéz Mihály tanúsága szerint az 1799-es év farsangján u- ralkodik "a sok slepp, az á la Bonaparte s vigano!".

Az á la Bonaparte ruha nem más, mint a rövid derekú, a testet kirajzoló, könnyű anyagból készült ingruha, a viganó pedig ennek rövid ujjas változata.

Magyarországon ebből a korból nagyon kevés ruhadarab maradt meg. Az általam restaurált ruha a miskolci orthodox templom melletti un. Görögudvarban (a Pilta és Xiffkovits kripták feltárása során) 1963-ban került elő. Ez a ruha értékes és jellemző darabja a XIX. századi viseleti anyagnak. Stílusjegyeinek alapján a tárgy - F. Dózsa Katalin kormeghatározása szerint - 1807-1812-224-