Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Tímárné Balázsy Ágnes: Múzeumi textíliák raktározása
TÍMÁRNÉ BALÁZSY ÁGNES : MÚZEUMI TEXTÍLIÁK RAKTÁROZÁSA Az, hogy a raktározás a műtárgy konzerválásának szerves része, talán egyik múzeumi anyagra sem érvényes annyira, mint a textiliákra . A textiliák varrással történő konzerválása igen munkaigényes, legtöbbször a raktárba kerülés után évtizedekkel kerülhet sor restaurálásukra. A raktározási mód megválasztásával, a megfelelő raktári körülmények biztosításával azonban a muzeológusnak lehetősége van a műtárgy adott állapotának megtartására, a további szétbomlás és lebomlás megakadályozására. Ugyanez vonat kozik a tárgy elhelyezésére a varró, vagy dublirozó konzerválás után is. Vannak olyan kritériumok, igy a fény, a kiima, a légszennyeződések, a biológiai kártevők, vagy a tűzveszély vonat kozásában, amelyek minden textiltipusra egyaránt érvényesek és vannak különböző ajánlott tárolási módok, amelyek a tárgy típusától függenek. Fény A természetes fény, illetve a fényforrások UV sugarai a tex tilszálakat alkotó molekulák kémiai lebomlását okozzák. A pamut len, kender, juta, a különböző háncsrostokból készült textiliák (vagy kosarak, gyékények) kémiailag a cellulózalapu, a gyapjú, selyem, illetve állati szőrökből készült anyagok a fehérje alapú természetes polimerek csoportjába tartoznak. Természetes polimerekben a rövid ideig tartó fényhatás is beláthatatlan végű fotooxidációs folyamatokat indithat el, melyek eredménye esetleg csak évek múltán jelentkezik sárgulás, bámulás, a szálak könnyű szakithatósága, meggyengülése formájában. A színezékek jelentős része növeli az alaptextil fényérzékenységét. A raktárhelyiségből ki kell szűrni tehát a természetes fény-203-
