Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Velledits Lajos: A múzeológus, a restaurátor és a vegyész gondolkodásának korlátai, mint az együttműködés akadálya

VELLEDITS LAJOS:

A MUZEOLÓGUS, A RESTAURÁTOR ÉS A VEGYÉSZ GONDOLKODÁSÁNAK KORLÁTÁI, MINT AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS AKADÁLYA

Azt hiszem abban mindannyian egyetértünk, hogy ma semmilyen együttműködésről nem beszélhetünk a műtárgyakkal foglalkozó különböző végzettségű szakemberek között. Ha kapcsolat van, az nem mutat túl a munkaadó és a munkavégző érintkezési formáin. Egy közös cél érdekében ritkán fognak össze az eltérő szakterületek művelői. (Nem működik együtt Édes Anna a gazdáival, együttélésüknek csak az vet véget, mikor késsel rárohan a háziakra.)

Gondoljunk a korona körül kirobbant vitára. A résztvevők között még fel sem merült annak a lehetősége, hogy álláspontjaikat közös nevezőre hozzák. Ne menjünk most bele abba a kérdésbe, hogy kinek van igaza, de tisztán körvonalazható két eltérő végzettségű csoport ellentéte.

Honnan erednek ezek az ellentétek? Miért nem tudnak tartósan együttműködni művészettörténészek, restaurátorok és természet- tudományos végzettségű szakemberek? Pedig: IBI SMPER EST VICTORIA, UBI CONCORDIA EST (A győzelem mindig ott van, ahol az egyetértés.)

Az ellentétek csak a semmilyen szakképzettséggel nem rendelkezőknek - a viták külső szemlélőinek - kedveznek.

Vizsgáljuk.meg az együttműködésre felkért résztvevők gondolkodásának sajátját, hátha megtaláljuk az okokat, ami miatt nem tudnak közös nevezőre jutni. Próbáljunk meg nem elszakadni a műtárgytól, hiszen ennek érdekében kellene összefogni a különböző csoportoknak. Az adott darab - legyen az kép, vagy bármilyen szempontból múzeumi megőrzésre alkalmas tárgy - különböző ismeretek forrása lehet. De az, ahogyan közeledünk feléje rendszerint valamilyen szándékot takar: valamit meg akarok tudni róla, vagy-19-