Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Szvetnik Joachim: A magyar koronázási jelvények azonosítása és vizsgálata restaurátor szemmel az Egyesült Államokban

SZVETNIK JOACHIM :

A MAGYAR KORONÁZÁSI JELVÉNYEK AZONOSÍTÁSA ÉS VIZSGÁLATA RESTAURÁTOR SZEMMEL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

Bevezetés

Ahhoz, hogy egy műtárgyat restaurátor szemmel nézzünk, elengedhetetlenül szükséges a tárgy kézbevétele, szemtől-szembe történő megvizsgálása, mindamellett, hogy a szóbanforgó tárgy techn káit már előre szakszerűen ismerni kell.

A technikai szakismeret birtokában, amikor a vizsgálandó tár gyat nézzük, a tárgyon lévő technikákat, hibákat, utólagos javításokat felismerjük. Ezek összessége kormeghatározó lehet számunkra .

Nemcsak az ötvös tárgyaknál, hanem sok más technikájú, anyagú tárgynál is nagyon fontos a hátoldalak vizsgálata. így van ez festményeknél, textiliáknál és más műtárgyaknál is.

Ha a hátoldalt vizsgáljuk, az jobban elárulja a készítési mozzanatokat. Pl. festménynél a vászon szövése, textiliáknál szintén a szövés technikája, az ötvösségben pedig a készitéső korában használt szerszám-nyomok. Sok esetben olyanok is, amelyek az előoldalról a hátoldalra is átütnek. Az előoldalt mindig több technikai művelettel munkálják meg, pl. először alap- technika-kalapálás, ezt eltünteti a reszelés, a reszelést a hor- zsaköves csiszolás, a horzsaköves csiszolást eltünteti a vérköves polirozás. A tárgyak hátoldalán viszont az alapvető techni kák mindig megmaradnak, mivel a hátoldalakat csak ritkán munkálják meg másod-vagy harmadlagosan. Ezzel szemben az előoldalon mindig a legutolsó megmunkálás nyomai a mérvadóak. Ezek nemcsak a nemesfémekre, hanem az azokat diszitő ékkövekre, zománcokra vagy egyéb kiegészitő, más anyagokra is vonatkoznak.

Az eddig emlitett főbb tényezőkkel kellett számolnunk a magyar koronázási jelvények vizsgálatánál, ezek azonosításánál.-191-