Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

T. Knotik Márta: Az Esterházy-ágyterítő tisztítása és konzerválása

T. KNOTIK MÁRTA:

AZ ESZTERHÁZY ÁGYTERÍTÖ TISZTÍTÁSA ÉS KONZERVÁLÁSA

A három négyzetméter nagyságú ágyteritő, címerét alapul véve, a jelenlegi kutatás szerint 1687 előtt készült. A teritő alapját három szél atlaszselyemből toldották össze. Eredetileg vörös színű volt. Arany-ezüst hímzését erre az alapra rátétként varrták fel. Középen a kétfejű sasos címert oroszlánok, majd több sorban indák és kisebb virágok veszik körül. Ezt a kerek formát nagyobb virágok elhelyezésével téglalap alakúra komponálták, sarkait négy hatalmas, gránátalmás virágtővel töltötték ki. Az aranyezüst hímzéssel diszitett ágyteritőt sima vászonnal bélelték.

Az "Eszterházy kincs" e pompás teritőjét évekig rejtették az Eszterházy palota romjai a várbéli Tárnok utcában. Az 1949-es szomorú látványt nyújtó feltárásban dr. Borsi Sándorné textilrestaurátor is részt vett. A darab első tisztítását ő végezte. Szakszerű és gyors beavatkozásának köszönhető, hogy a teritő restaurálására egyáltalán még sor kerülhetett.

A romok alatt az ágyteritő atlaszselyme megsérült, összehaj- togatása folytán a teritő hosszanti oldalainak ugyanarra a helyre eső négy része hiányossá vált. Eredeti vörös szine csak helyenként, apró foltokban fedezhető fel, többi része egyenetlenül fakult meg. így lehetősége nyilt T. Balázsy Ágnesnek, hogy a szinét még tartó és a fakó részek szinezékvizsgálatát is elvégezhesse, azokat összevesse. Mindkét esetben a brazilfa színezékét (Caesalpinia sappan) mutatta ki, mely a XVII. században az egyik legkedveltebb színezék volt, különösen az itáliai kelmefestők körében.

Az ágyteritő hímzéseit külön készítették el vastag vászonra az arany és ezüst fonalak fektetésével, melyek levarrásához selyemcérnát használtak. Motívumaik változatos plasztikáját a hímzés háromféle magasságával érték el: a fémfonalakat 1. közvetlen-181-