Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Kastaly Beatrix: A tintamarás és a foxing kezelése papírdokumentumokon

KASTALY BEATRIX:

A TINTA - MARÁS ÉS A FOXING KEZELÉSE PAPÍRDOKUMENTUMOKON

A kéziratokkal foglalkozók körében ismert jelenség, hogy a barnás-fekete tinta a papiron és pergamenen repedéseket, lyukakat okoz, a lyukak a kiesett betűk helyén támadnak. Ezt a jelenséget tintamarásnak, közhasználatú német kifejezéssel "Tinten- fras"-nak hívják.

A vas-gallusz tinta által okozott papirkárosodás okai és kezelése

a. A vas-gallusz tinta kialakulása és összetétele

A vas-vegyület először a koromtintában jelent meg vas-szulfát ("vas-vitriol”) formájában. Az igy létrejött tinta a vizre érzékeny volt és a hordozóra károsan hatott. Hosszabb idő után a vas-szulfát oxidálódott vas-oxidokká vagy reagált a pergamenben lévő esetleges kevés cserzőanyaggal, és oldhatatlanná tette a tintát. A pergament azonban még inkább kimarhatta. Erre az 5. századtól kezdve vannak példák.

A 11. században a tintareceptek Között már emlitik a vas-szulfátból és gubacs-kivonatból készitett tintát; ez a vas-gallát- tannát tinta. Vizre nem érzékeny, de a korai tapasztalatok szerint is károsithatja mind a pergamen mind a papir-hordozót. Ez főleg a nyugati kéziratok, levéltári iratok és könyv-bejegyzések tintája, mig a nyugati rajzok és a keleti kéziratok többsége vizre érzékeny, tehát növényi vagy állati kötőanyagot (gumit, eny- vet) tartalmazó tintával készült.

A vasgubacs- majd később a vas-gallusz tinta készitésekor és később a következő reakciók játszódnak le:

a vas-szulfát reagál a galluszsavval és a csersavval és vas- gallát-tannát képződik, ami barnás-fekete és a tinta szinét adja, valamint kénsav keletkezik, ami bennemarad a tinta-folyadékban, illetve Íráskor rákerül a papírra.-115-