Múzeumi műtárgyvédelem 13., 1984 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Farkas Judit: A papír laminálására használható műanyagok összehasonlító vizsgálata

FARKAS JUDIT:

a papír laminálására használható műanyagok összehasonlító vizsgálata

A laminálást a papirrestaurálásban, gyenge, töredezett papíranyag erősítésére használják. Maga a szó rétegelést jelent. Lényegében a kasirozással azonos műveletnek tekinthető.

A restaurálandó lap egyik vagy mindkét oldalára erősitő-tartó réteget viszünk föl ragasztó segítségével. Erősítő anyagként általában hosszurostu, vékony, erős, ragasztóval átitatott állapotban átlátszó papírokat használnak, mint a japán-fátyolpapir.

Ragasztóanyagként a polietilén-fólia terjedt el. Ebből különböző vastagságúak léteznek, 115 C°~on olvad és általában megfelelő nyomással 120-125 C°”°n l'-ig laminálnak vele. Nálunk a jugoszláv laminátor ismert, ami két szabályozható fűtésű préslapból és egy hideg hengerpárból áll. A lamináló fólia vagy más ragasztóréteg a meleg hatására megolvad és átitatja az erősitő réteget, ami pl. japán-fátyolpapir, a nyomás pedig belepréseli a papir rostjai közé.

A polietilén előnyei mellett - hogy átlátszó, rugalmas, hajlékony és különböző vastagságokban használható - vannak igen komoly hátrányai is. A kész polietilénnel laminált papir elég vastag, merev műanyagos tapintású és megjelenésű lesz. Fő hátránya pedig hogy elég nehézkes a leoldása, mivel ez csak 70 C°-on, dekái innal valósítható meg.

Mostani kisérletsorozatunk célja az volt, hogy lehetőség szerint olyan lamináló anyagokat találjunk, amelyek megfelelően erősítenek, ugyanakkor a papir természetes tapintását és külsejét jobban megtartják, másrészt adott esetben könnyen leoldható.

Cél az is, hogy a laminálás minél alacsonyabb hőmérsékleten történjen és minél rövidebb ideig tartson, mert az amúgy is régi törékeny papirnak árt a magas hőfok. Ezen kivül célunk volt még, hogy más kis műhelyek számára is bővitsük a restauráló technikák-109-