Múzeumi műtárgyvédelem 12., 1983 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Sipos Enikő: A Mátyás miseruha restaurálása
SIPOS Enikő A Mátyás missruha restaurálása összefoglalás - Az 1964. 308. leltári számú miseruha erősen szeny- nyezett volt. Az alapszövet lanszirozó vetüléke sok helyen felbomlott, szálai hosszan szabadon lebegtek. Keresztjét egy korábbi javitás során erősen átdolgozták. A szűkre szabott bélés a miseruha alakjának torzulását okozta. A tárgy szétbontása után az alapszövetet nemionos mosószer desztilláltvizes oldatával, a keresztet perklóretilénnel tisztítottuk. Az alapszövetet pamutba- tiszttal támasztottuk alá, ehhez rögzitve a felbomlott szálakat. Az egyenletes sulyelosztás érdekében a mustra főbb kontúrvonalaiban is hozzáerő6Ítettük a batisztho-z. A kereszt nagy súlya szükségessé tette annak külön megtámasztását egy belső merevitő vászonhoz. A külső vörös bélés oldószeres tisztítása, elenyészett appreturájának pótlása után a tárgyat összeállitpttuk eredeti állapotának megfelelően. Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Mátyás miseruhája 1840 körüli. Alapszövete valószinüleg Firenzében készült, keresztje németes igazodásu hazai munka.’'' Elnevezését onnan nyerte, hogy sok szövésbeli jellegzetessége, mustrájának rajza Mátyás király trónkárpitjáéval rokon. A trónkárpitot Antonio Pollajuolo tervei alapján Firenzében szőtték. Radisics Jenő szerint a trónkárpit a fojnicai kazula és még két - a Magyar Nemzeti Múzeumban található - töredék ugyanabban a műhelyben, ugyanannak a mesternek a rajzai alapján készülhettek. A Mátyás miseruha alapszövete sárga és meggyszin selyemből 4 szőtt brokátbársony. A mustra kontúrjait meggyszin bársony adja, hurkosán szőtt arany lanszirvetUlékkel váltakozva.Egy teljes ra- port megszerkesztése az átszabásból eredő hiányok, elforgatott ré117
